Ha lehet, akkor ott kezdeném a történetet, hogy szombaton igen hosszú napom volt. Reggel 7:30-kor már taijin voltam és szétszadiztak a nyújtással, aztán délután még úszni is voltam, ott meg az úszni nem tudó kínaiak szadiztak szét és még a kulcsom is bezártam a szekrénybe, szóval csdoálatos volt. Na, de mindez mit se számít, mert este koncert és végre történik valami ebben a városban. Őszintén megmondom, hogy Tianjin a maga 13 millió főjével egy kis város. Nem lehetne azt mondani, hogy annyira pezseg az élet, hogy majd szétrobbantja a helyet. A heti külföldieknek szóló hírlevélben kb. olyan programok vannak, hogy kinyitott egy új burgerező. Hát most azzal messzire nem megyek. Tegyük hozzá persze, hogy még csak pár hónapja vagyok itt, tehát könnyen lehet, hogy majd még találok itt ezt-azt, de jelenleg ez a helyzet. A lényeg, hogy ennek folyományaként nem volt kérdés, hogy nem hagyhatom ki ezt az "utcazene fesztivált". Legalábbis így volt meghirdetve.

Az esemény 16:30-tól volt kiírva, de persze én olyan 20:20-ra érhettem oda, ami nem feltétlen baj, mert így a két sztár fellépőt meg tudtam hallgatni. Az egészet a franciák grundolták össze, mert ennek a fesztiválnak azaz eredettörténete, hogy 1981 augusztusában Jack Lang kulturális miniszter forradalmat hirdetett meg a zenében. Na és az évek során a Fête de la Musique a zene napja települt erre rá. Mondjuk én végig toltam már pár napot a veszprémi utcazene fesztiválon és maradjunk annyiban, hogy a kettőnek sok köze nem volt egymáshoz. Persze lehet, hogy csak későn érkeztem, de a színpadi fellépőkön kívül én másokat nem nagyon láttam zenélgetni. Maga a helyszín nekem nagyon bejött. Ez egy hatalmas faépítmény, körülötte pedig felhőkarcolók vannak, amig fogják a zajt. 

Na így nézett ki a hely nagyjából és a videón a francia rap banda látható. Egész jók voltak, már aki szereti a francia rappet. Mondjuk az elején kicsit furcsán éreztem magam, mert úgy tűnt, hogy több ice tea folyik itt, mint sör, de ezen a problémán hamar túl lendültünk. Sőt, cigivel ki is küldtek, Kínában!!! Mondjuk nem csodálom ez egy faszerkezet és 35 fok volt, ha ez lángra kap bent égünk mindahányan. Itt egy rendes videó is a banda munkásságából, ha valakit ez izgat.

Engem az őket követő együttes jobban érdekelt, mert arra számítottam, hogy olyanok lesznek, mint a Clean Bandit. Hát ez annyira nem jött be, de buktam már nagyobbat is.Viszont ennek ellenére egészen jók voltak és tök jó hangulatot csináltak. Mutatom. 

Teszek be az ő munkásságukról is egy videót azért. 

Mondjuk, amikor a szám előtt elkezdte emlegetni a szíreket kicsit aggódtam, hogy itt lesz vége a bulinak. Viszont ők érezték a dolgot és tök jó hangulatot csináltak, pörgött is mindenki rendesen. Én meg el vagyok az ilyen fura zenékkel, amúgy is szabadtér, sör, koncert. Enjoy the little things! Persze a kínaiak tudják hogyan kell megölni egy bulit, mutatom a következő együttest, aki zárta az estét.

Kínai hörgős metál!!! Érthető okokból, ide nem tudtam keresni a csapat munkásságából semmit se. Pedig biztos csodálatos dolgokat találnék. Én jobban örültem volna valami kínai popnak, de mindegy. Mindenesetre a tömeg szétszéledt és alig maradtak páran, de akik igen, ők kőkeményen lenyomták ezt a koncertet is. Közben odajött hozzám egy kínai lány, aki angolul megkérdezte, hogy francia vagyok-e, amit nagyjából ötödjére sikerült megértenem és válaszoltam rá, hogy nem. Mire mondta, hogy akkor bocsánat és tovább állt. Aztán a koncert vége felé újra előkerült és megint megkérdezte, hogy akkor esetleg német nem vagyok-e, mondtam, hogy sajnálatosan ezalatt a pár óra latt továbbra is szilárdan megőriztem magyar származásom. Ettől függetlenül gyorsan megjegyezte, hogy jóképű vagyok és hadd vegyen fel WeChatre. Ha nincs ló jó lesz a szamár is! Mondta, hogy én vagyok az első külföldi barátja. Mondtam, hogy tök jó és majd most mi lesz? Mert gyanítom, hogy írni nem fog, csak elmentett, mint trófeát. Úristen, észre se vettem és díj lettem!! 

Közben az egyik kedvenc szobromat is kiszúrtam a koncerten, amit eredetileg Pekingben láttam az Art Districtben. Ja tudom egy krumplival fotóztam.

Ez a párja az Art Districtből

Viszont az este csak innentől indult be, szóval mostantól személyes síkon fogunk tovább haladni, ezért aki nem bírja az ilyesmit, ne olvassa tovább. Szóval minek után ilyan jó volt ez a nap, ideje volt berúgni. Ezért odacsapódtam bár emberhez és megkérdeztem őket, hogy tudnak-e kocsmát a környéken. Szerencsém volt. Nem tudtak. Remek, de én esetleg tudok-e, mert németek és azért a meccset megnéznék. Hát egyet tudok, igen azt az egyet. Szóval rendeltünk egy DiDit. (Kínai uber) és elmentünk a kocsmáig. Ahol, mint kiderült annyian voltak, hogy nem volt hely, hova leülni. Közben a csapat egyik fele le is morzsolódott, maradtunk hárman velem együtt. Vettem mindenkinek egy sört aztán néztük egy darabig állva a meccset. Menjünk innen, mert ez így nem jó. Oké, de én kifogytam az ötletekből, nem baj, ők tudnak valami helyet. Újabb taxi vagy DiDi, már a fene se tudja melyik volt. Elmentünk egy lounge bárba, ami fent volt a 35-ik emeleten. Meglehetősen alul voltunk öltözve rövidnadrágban és pólóban a sok öltönyös között. Eleve vicces volt, ahogy bementünk. Komolyan, mintha a Hairben lettünk volna. Kivel vannak? Mr. Berger. De ki az a Mr. Berger? Áh, hogy ő. Akkor rendben, itt írják alá. Oké, a német srác alaírta mindhármunknak, ő volt James, sőt, igazából mind a hárman Jamesek voltunk. Aztán vett mindenkinek egy sört a lánynak meg gin-tonicot, ami annyira drága volt, hogy azon gondolkodtam, hogy majd a jobb vagy a balvesémtől válljak-e meg inkább. Aztán kiderült, hogy a sör rettentő drága, ezért gin tonicot ittunk utána, ami szintén rohadt drága volt, de a sörhöz képest fele annyi. Itt viszont szaggatott a tv. Úgy pedig nem lehet meccset nézni, szóval menjünk. Újabb helynek indultunk neki, ami kiderült, hogy a lakásukoz közel van. Mit közel, konkrétan a lakása a csajnak egy olyan épületben van, amiben van pláza meg minden egyéb. Vagy hatszor akkora a lakása, mint az enyém. Csak a konyhája akkora, mint az én lakásom! Úristen, imádtam azt a konyhát, hát volt benne hely! Ezt onnan tudom, hogy gyorsan felrohantunk hozzá, hogy bekeverjünk egy gin-tonicot. Papírpohárból ittam az uborkás, minőségi gin-tonicot! Komolyan mondom én ilyen jó gin-tonicot még életemben nem ittam! Aztán lementünk ebbe a kocsmába, ahol ők neki álltak sörözni, na ezt én kihagytam, inkább vettem egy kis vodkát, meg sprite-ot, mert ha nekem a gin-tonicra rá kell töltenem a sört, akkor meghalok ott helyben. Megnéztük meccset, nagy szerencse, hogy nyertek a németek, kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha nem ez történik. Aztán kisétáltunk enni, de én már félig halott voltam itt, nem is értem miért mentem el odáig, mindenesetre vicces volt, ahogy egy műanyag kempingszékben ülök és félieg alszom, közben pedig kínairól-angolra és angolról-kínai fordítok köztük és a pincér között, mert ugye fel kellett tenni a rettentő fontos kérdéseket, hogy honnan jöttök, mit csináltok, hány évesek vagytok, család, gyerek, asszony, medve? Viszont nem bírtam tovább elvégre 5:40-kor keltem, szóval gyorsan fogtam egy taxit és hazajöttem aludni, mert azt hittem megpusztulok. 

Nem akartam igazából posztot írni erről, mert nem tartottam annyira érdekesnek, de aztán úgy éreztem, hogy van érdeklődés, ezért most még is csak megírom ezt. Ez talán most egy ilyen összefoglaló poszt.

Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy kitaláltam, ha már itt vagyok, akkor meg akarok tanulni taijizni. Képtelen vagyok leírni magyaros átírásban sajnálom, az egy erőszak a szervezetem számára. Ezért írtam a tianjini csoport csetbe, hogy esetleg valaki ismer-e valakit, aki rendes taijit tanít. Úgy értem, hogy ez is egy olyan dolog, hogy nagyjából mindenki tud taijizni, csak kérdés, hogy milyen szinten és mennyire "eredeti" az a forma, amit csinál. Na, a lényeg, hogy kaptam ezt a kontaktot és beszéltem is vele, hogy tényleg tanítanak-e és külföldieket tanítanak-e egyáltalán. Meg azért így kb. mennyibe fog ez nekem fájni. Na most ezeket az infokat viszonylag gyorsan letisztáztuk, de vicces volt, mert a néni így megkérdezte tőlem, hogy kitől kaptam meg a kontaktját, mert aznap rengeteg külföldi írt neki, hogy szeretne tanulni. Én leírtam neki, hogy az én saram, én érdeklődtem csoportcsetben ezután. Kaptam egyébként promo videót is róluk és engem alapvetően meggyőzőtt. Sajnos nagyon kevés szabadidőm van. Ugye kínai cég, állandóan dolgozni kell. Ezért ők hiába gyakorolnak mindennap 7:30-10:30-ig, az nekem teljesen kiesik. Kivéve a hétvége, akkor lehet belefér, de így is csak heti egyszer valószínűleg. A lényeg, hogy ma összekapartam magam reggel és kimentem a parkba. Igen, mert egy parkban gyakorolnak, ami szerencsére 1 metró megállóra van tőlem. Mondta, hogy keressem meg. Mondjuk ezt nem teljesen gondoltam át, ugyanis a kínai park maga az életszíntere. Vagy hat millióan voltak ott reggel fél nyolckor! Egy csomóan taijiznak, volt kung fu edzés is, rengetegen táncolnak, sárkányt eregetnek, különböző gépeken edzenek, meg amit el tudtok képzelni. Instán volt róla egy rövid videó, majd lesz is még. Szóval kicsit olyan volt őt megkeresni, mintha egy parkolóban, ahol csak piros suzukik vannak, piros suzukit keresnék. Bolyongtam is vagy egy órát, aztán felhívtam, azért csak egy óra után, mert akkor adta meg a számát. Mint kiderült egyszer már el is mentem mellettük, na de nem baj a lényeg, hogy a végén megtaláltam őket.

Egy kép a parkról az íze végett

Na szóval, miután megtaláltam elkezdtünk beszélgetni. Szokásos kérdések, honnan jövök, mit csinálok, ilyenek. Aztán elmondta, hogy választhatok két féle taiji közül, nézzem meg, melyiket szeretném. Kezdésnek a Chen-stílusú taijiban állapodtunk meg. Megkérdeztem télen hol gyakorolnak, azt mondta itt. Mondom az csodálatos és nem fáznak? Erre az volt a válasz, hogy nyáron melegben gyakorolunk, télen hidegben, teljesen mindegy az időjárás. Mondom az korrekt. Azt mondta, hogy megtanítja a teljes formát, ami attól függően, hogy milyen gyorsan tanulok lehet 4 hónap, de akár 1 év is. Ez csak az ár szempontjából érdekes, de igazából a lényeg az, hogy van hol tanulni. 

Bagua kard

Ezenfelül tanítanak Baguat is. Az egyik mester pedig hirtelen a kezembe nyomta ezt. Ez egy Bagua kard, ahhoz a formagyakorlathoz tartozik. A videón majd látszanak azok a Yin yang körök, azok a baguahoz vannak felrajzolva, de simán a homokba is rajzolnak köröket a gyakorláshoz. Egyébként a kard nem éles, meg semmi extra, sima gyakorló kard, viszont meglepően nehéz. Nem is értem, hogyan nem szakad ki a kezük, ahogy forognak vele. A bagua önmagában a taoista kozmológiához tartozik és azt jelenti, hogy 8 szimbólum. Nekem pedig azért különösen kedves, mert ez alapján dolgozták az Avatar: The last Airbender rajzfilmben az airbendinget. Meg egy csomó másik filmben is. Összesen három mester van, az egyik oda is adta a cipőjét, hogy felpróbáljam, mert jövő hétvégére szereznek nekem egyet, hogy tudjak miben gyakorolni. Mint kiderült az egyik tanítvány egyébként akupunktúra mester, szóval mondták, ha bármi bajom van, őt keressem. 

Meglepően cuki kutyák a környékről egy krumplival fotózva, de legalább így látszik, hogy mennyire életszerű a dolog. Amilyen kicsik olyan agresszívak. A kínaiak valahogy nagyon mást gondolnak a kutyatartásról. Az irodában is mesélték, hogy van egy kutya ott, aki többször harapott már meg embert, szerencsére télen, így a ruhája elég vastag volt, hogy felfogja. Szóval vigyázni kell velük. Aki ügyes az pedig a környék tereptárgyait is megfigyelheti!

Tök jól elkaptam ezt a pillanatot is!

Úristen, hát te mi vagy?

Nagyon mást szerettünk volna, mind a ketten.

Az egyik személyes kedvencem, hát nagyon érezte a kamerát!

Ez elég mindennapos itt, nehogy már gyalogolniuk kelljen!

Egy újabb rettentően jól elkapott pillanat!

Hát vannak azért nagyobb egyedek is itt!

A tekintete elmond mindent

Ő véleményt is nyilvánított.

Ők kicsit elbújtak.

Itt csaltam, mert ez Jixianban van!

Egy pár kedvencem lemaradt, például a környék védelmezője, a corgi, akinek a nyakában egy sor csengettyű van. Ez van, majd lehet, hogy lesz belőle még egy válogatás.

Ez szerintem nem ér meg egy blog bejegyzést, de hogy legyen is valami, ezért most ide írom meg. Nem volt semmi igazán izgalmas a hétvégén, főleg pihentem, mert elég húzós volt az előző hét, mondhatni pokol és ezen kicsit túl kellett most jutnom. Ezért van az, hogy most csak ennyi lesz a blog, mint alant majd olvashatjátok.

Egészen pontosan a mai napról lesz szó. Elmentem úszni, mert az kell és úgy döntöttem, hogy mivel kell szója tejet vennem, ezért beugrom a plázába. Ha már felfedeztem, hogy van szombat este, akkor megnézem alaposabban is. Ezt azért nem vittem túlzásba csak bementem a boltba és vettem dolgokat, aztán gondoltam, hogy megyek még egy szintet fel, hogy körbe nézzek kicsit. Ezt lehet nem kellett volna. Egy krumplival vettem fel és tök bénán, szóval elnézést, de ez a mozgólépcső annyira megígézett, hogy ilyen hosszan és magasra megy, hogy muszáj volt. 

Stairway to Heaven

A gond ott kezdődött, hogy ahogy lenéztem a mozgólépcsőről észrevettem, hogy egy teljes szint van tele autentikus kínai teaboltokkal!!! Hát majdnem bepisiltem az izgalomtól. Miután kitaláltam, hogyan lehet levergődni arra a szintre, ugyanis ez a lépcső két szintet ment, meg is érkeztem a mennyországba. Miután szemléztem az összes boltot kiválasztottam egy szimpatikusat és bementem megkérdezni, hogy ugyan hol lehetne tanulni egy kicsit a teázásról? Hát természetesen pont ott! Micsoda fordulat. Lényegében annyira izgalomba jöttem, hogy elfelejtettem ebédelni is! Egy hiba pontja azért volt a dolognak, hogy a hölgy fujiani származású, ezért cöccög kínaiul, amit én nehezebben értek. Néha nem is volt teljesen tiszta, hogy mit mond. Ő meg élvezhette az én magyar akcentusom. Azért zöldágra vergődtünk egymással, ott voltam vagy egy órát és megbeszéltük, hogy hétvégente majd eljövök tanulni tőle kicsit. Nem tudja, hogy ezzel mit szabadított magára. Ja közben megkóstoltam egy zöld teát és két vöröset. Mondta a nevüket, de nem írtam fel és nem jegyeztem meg őket. 

Így nézett ki a dolog. A felirat azt jelenti, hogy tilos a dohányzás és ha nem viselkedsz rendesen, mondjuk összetörsz valamit, akkor az 2000 ezer yuan. Na most addig beszélgettünk, hogy mondtam neki, hogy szeretnék egy kezdő szettet, ahhoz mit kéne vennem és mennyiért. Jellemző, hogy rögtön mondta, hogy gyere átviszlek a barátomhoz. Át is mentünk, közben elmagyarázta, hogy kell nekem egy tálca, csésze, gaiwan, és egy kiöntő "kancsó". Meg persze egy csipesz, amivel meg tudom fogni a csészéket! Elmondta, hogy még kannát ne vegyek, a képen a kis barna agyag kannáról van szó, mert hát egy féle kannában, egy féle teát főzünk csak és kizárólag. Mindenesetre segítettek összeválogatni egy kezdő szettet nekem mindennel. Íme.

Ez jelenleg egyébként egyben egyetlen dísze is a lakásomnak! Vettem egy adag vörös teát is, de még korongot nem vettem (az igazán jó tea az korongba van préselve általában), mert hát még azon a szinten nem vagyok, kezdjünk mindent az alapoktól. Erre költöttem egyébként kb. 6000 ezer forintot, teástúl mindenestül, mert mondták, hogy nekem olcsóbban adják, mert még a plázában is lehet alkudni! Hát még jó, hogy, de bele se kellett kezdenem, mert megtette ő helyettem! Mondjuk mondtam, hogy majd még úgy is jövök vissza és veszek egy nagyobbat, ha eljön az ideje, de ne kapkodjunk azért. Hát ennyit tudok most nektek nyújtani, majd talán a jövő hétvége izgisebb lesz.

Persze egy nappal a kirándulás előtt sikerült megtalálnom azt a helyet, ahol többet nem eszem. Maradjunk ennyiben és akkor mindenki jól jár. Ennél azért persze több kell ahhoz, hogy engem meggátoljon a dolgokban. Mindenesetre így hakniztam végig a hétvégét.  

Szóval Jixianba mentünk el kirándulni, ami elvileg két óra autóval, mondjuk volt ez 3 is, igaz volt benne egy pisi szünet is nagyjából félúton. Amikor kiléptem a lakásból póló volt rajtam, mert annyira meleg volt, amikor a busz beindította a motort már pulóver, mert elkezdett ömleni az eső. Jó kis kiránduló idő, de hát mit számít.  Buszút nagyrészét végig aludtam, mert kb. korábban kellett kelnem, mintha dolgozni mentem volna. A szállás pedig tök jó volt és csak mi voltunk. Ja igen, a brit srác nem jött végül, mert előző este túl sokat ivott és valami haverjánál ébredt félhatkor és képtelen volt összekaparni magát, ezért végül az amerikai sráccal tettek egy szobába, ami jónak indult, de azért mégsem volt annyira az. Rettentő zárkózott, végig a szobában volt és nem csinált semmit se, pedig én igazán próbáltam vele beszélgetni. Néha sikerült is egy-egy small talkot kialakítanom vele. Majd még dolgozunk rajta. Nyáron vagy jobb időben tényleg nagyon jó lehet ez a hely, de ehhez tudnod kell, hogy ott keresd. Még medencéjük is volt, bár látszott, hogy ez még azért bőven kiépülőben van.

Miután odaértünk természetesen a legfontosabb dologgal kezdtünk az ebéddel. Iszonyatosan jó kaják voltak. Mindent kipróbálok, egyszer legalábbis. Volt hal, meg mindenféle specialitás, körbe ültük a forgóasztalt, leszámítva a szerzeteseket, akik a főnökasszonnyal külön ettek egy másik szobában. Viszont velünk volt Ceffa is!! Akiről így legalább kiderült, hogy tök aranyos és kedves is.

Ebéd után volt egy pihenő, baromi jót aludtam, aztán lementem és meghallgattam a tulaj néni történetét arról, hogy itt a kőfestés művészete megy. Közben pedig rettentő finom jázmin teát kortyolgattam!

Aztán arról volt szó, hogy elmegyünk kirándulni valamerre, de annyira esett, hogy ebből nem lett semmi. Viszont így a mester úgy döntött, hogy pont ideje van egy tanításnak. Na most bevallom őszintén, hogy ezeket a kicsit elvont kínai buddhista dolgokat nehezen értem kínaiul. A mester rá is kérdezett, hogy értettem-e mondtam, hogy igen, erre nevetett, hogy akkor elég jó vagyok, én meg rögtön javítottam magam nagyjábólra. Lényegében a szív természetéről beszélt. A szív a kínaiban kicsit a tudatot is jelenti. Olyanokat mondott, hogy minden pohár egyforma még is van olyan pohár, amit utálunk. Miért? Aztán arról is beszélt, hogy mi emberek tök egyformák vagyunk mindentől függetlenül és fontos a szív célja, hogy az „nemes” legyen. Aztán beszélt még a mahayanáról is, de azt nem értettem. Illetve utána mindenki hozzászólt és engem is kérdezgetett, hogy mit gondolok. Hát mivel egy darab Buddhista chengyut (közmondást) ismerek, ezért bedobtam azt. 四大皆空 (sidajiekong) nagyjából azt jelenti, hogy a világ illúzió, a dolgok nem valóságosak benne. Ettől egy kicsit ledobta az agyuk a láncot, hogy a fehér ember honnan tud ilyeneket. Utána pedig, hogy témához kapcsoljam, mondtam, hogy a szív természete az üresség, mivel alapjában véve üres és attól függ mi mivel töltjük meg. (空 a kong önmagában véve ürességet jelent.) Rá is csapott és elkezdett magyarázni az ürességről én pedig itt el is vesztettem a fonalat, mivel a beszélgetés szétszakadt kisebb csoportokra.

Ezután vacsora előtt a kínai kolleginával és az ukránnal úgy döntöttünk, hogy nem baj, hogy egy kicsit esik, azért sétálunk egyet a környéken. Csak azt felejtettem el, hogy a kínaiak 500m után kifulladnak. Mindenesetre elkószáltunk valamerre, na ott futottunk bele egy tehénbe/bikába, aki ugyan meg volt kötve, de azt hittem nekünk fog jönni. Mondhatni, hogy elég gyorsan is sasszéztunk el onnan, ráadásul kutya is volt, meg birka is.

Aztán jött a vacsora, ami megint eszméletlen jó volt! Nem akarom nagyon részletezni a kajákat, mert egyrészüket én se tudom, másrészt pedig ha belekezdek sose lesz vége ennek a bejegyzésnek. Azt azért jegyezzük fel, hogy minden étkezéshez kaptunk a környéken szedett speckó teából, ami 山楂茶 (shanzhacha, galagonya) volt és nekem baromira bejött. Szerencsére a kirándulás végén kaptam ajándékba egy doboznyit. Van itt ilyen hal egyben megsütve valami panírszerűben, meg sütőtök, meg apró rákok is voltak panírban, de full egyben, semmi tisztogatás. 

Aztán este én a karaoke helyett a mahjongot választottam, de nem ám ilyen fos asztalon játszottunk, hanem elektromos. Ott középen betolod a kockákat és az asztal összekeveri neked és sorban kitolja magát mindenki elé a rendezett kockákat! Elég menő volt. Kb. kétszer nyertem, az összes többit elveszítettem, de nyílt lapokkal játszottunk, mert még bőven van mit tanulni. Van 1-2 különleges szabály, ami aztán tökre össze tudja zavarni az egyszerű játékost. Mondjuk folyamatosan mondogatták, hogy milyen okos vagyok, sőt mivel a főnökasszony egyik barinőjével játszottunk, még ő is meg említette a dolgot neki, hogy milyen rettentő IQ készlettel rendelkezem, hogy a mahjongot is milyen hamar átláttam.

Aztán másnap reggel ez a kiülünk a teraszra egy kis jázmin teát kortyolgatni és nézzük a hegyet nekem nagyon adta. Jó lehet sznob vagyok, de imádtam.

Aztán jött a reggeli, amiről már csak azért is ideteszek egy képet, hogy ha már nagyon izgulnátok, hogy milyen egy kínai reggeli. Egyébként több féle is van, ez éppen ilyen.

Ettünk binget, ami egy palacsinta tésztaszerű valami, aztán van savanyított uborka, mondhatni marinált, meg tojás, azt mondjuk kihagytam meg ha figyeltek ott van az a három piros kis kocka. Elsőre azt gondoltam, hogy vagyunk vagy 10-en, hát mire elég az a 3 kis lószar darab. Aztán kiderült, hogy éppen hogy csak lecsippentesz a pálcikával belőle, mert rettentő intenzív íze van! Nem csipős, szerencsére, de nagyon erőteljes és karakteres. Nekem kifejezetten sok volt. Ja meg volt ez a kása szerű valami, de annak nagyjából semmilyen íze se volt, de ez kifejezetten a rossz semmilyen íz volt.

Aztán jött az Ibusz stílusú csoportos utaztatás. Ezt annyira nem szeretem, de hát 15 embert nehéz máshogy koordinálni. Elvittek minket valami kilátószerű perem részre, ahol megnézhettük a tájat.

Közben pedig a szerzetesek és a főnökasszonyék is énekeltek a buszban. Vagy inkább recitáltak, de amúgy egész kellemes volt. Itt van róla videó.

Aztán elvittek minket egy faluba, ez egy kő falu. Erről híres. Ott volt ez a szép fa is, de a legjobb az volt, hogy egy darabig mi néztük a látványosságokat, de egy ponton túl, mi magunk lettünk a látványosság. Azért három szerzetes, három fehér emberrel ritka, mint a fehér holló. Szóval mindenki minket nézett a faluban, a szerzetesekkel meg is álltak beszélgetni.

Ez pedig itt föntebb a 8 halhatatlan, aki átment a tengeren. Ők a falu szentjei, ha minden igaz. Van ez a mondás kínaiul 八仙过海 (baxianguohai) egész pontosan azt jelenti, amit az előbb írtam, átvitten pedig azt, hogy egy csapaton belül mindenki a legjobb képességeit használja a csapat javára. Tulajdonképpen így lehet elérni, hogy mindenki átérjen a tengeren.

Na most volt a faluban egy csomó kommunista fali kép, például a legnagyobb egy Maos volt, azt ide rakom, de a többivel nem akarlak traktálni benneteket, mert felesleges. Esetleg majd felrakom instára. Jó ezt az űrhajós madarast a búzakalásszal még iderakom. Túl jó, hogy ne legyen itt! Aztán visszafelé menet volt még ott egy festő is, aki éppen a tájat festette.

Aztán, hogy végképp kínaiak legyünk, még levittek minket a helyi piacra vásárolni. Ez mondjuk engem annyira nem izgatott, szóval sétáltam egy kicsit, ott lőttem ezt a képet erről a szoborról, hogy a modern művészet oltárán is áldozzunk.

Sajnos a szerzetesek áldásáról lemaradtam, mert nem szólt senki, hogy ez éppen történik, mivel kapkodva volt, pedig rám fért volna egy kis szerencse.Aztán volt még ebéd, jó sok késés és végül hazaértem. Nagyjából ez volt a hétvégi kaland, én eléggé imádtam, nagyon szeretem ezt az egészet, még így is, hogy nem voltam 100%-os. 

Jó, az egész az én hülyeségem. Ahelyett, hogy elmennék a belvárosba és körül néznék ott, elkezdeném megismerni a környéket, nekem el kell metróznom a világ végére, hogy megnézzem a kikötőt, meg a tengert. Úgy indultam neki, hogy fogalmam se volt hova megyek és mi vár ott rám, de hát az életem is erről szól, hogy elindulok a semmibe úgy, hogy elképzelésem sincs róla, hogy hova érkezem. Persze lehetett volna több eszem, hogy megkérdezem, mint ahogy eddig mindent megkérdeztem, de hát az volt a metró megálló neve, hogy keleti-tengeri út! (Most azt hagyjuk, hogy a koreaiak szerint azt nem Keleti-tengernek hívják.) Mindenesetre több, mint egy órát metróztam oda és utána vissza is, aztán sétáltam kb. egy órát a semmiben utána pedig hazajöttem. Persze mobilnetem se volt, aki pedig ismer tudja, hogy a körúton képes vagyok eltévedni és felhívni az öcsémet, hogy merre kellene mennem. A GPS tulajdonképpen nekem olyan, mint a megváltás. Térkép felesleges lett volna. Hogy érzékeltessem mennyire a világ végén voltam, csináltam pár videót a metróról.

Nagyjából idáig sétáltam el, egyébként valahol tényleg ott van a tenger csak még menni kellett volna, lehetőleg a jó irányba. Mindenesetre megmutatom milyen kilátás tárult elém így.

És azért azt se felejtsük el, hogy ez a kis kaland majdnem 20 yuanembe fájt, mert a metró kártyát a kilences metró vonalán nem lehet használni. Viszont cserébe végre ellőhetem ezt a képet. Ha nincs kártyád, akkor ilyen kis zsetonokkal nyomulsz.

Ez volt nagyjából a vasárnapom, meg vártam, hogy a 180 liter vízből, amit vettem megdobjanak újra 18 literrel, mert az előzőt elfelejtettem. 

Nézzük akkor a szombatot, hátha az izgalmasabb volt. Szombaton úgy döntöttem, hogy elmegyek és megnézem az Aocheng részt. Itt vannak a legmenőbb nyelviskolák és itt van D-mart is, ha az emberre rátörne a vágy némi import áru után. Például van kenyér, csokoládé, meg ilyen szarságok. Mondjuk ezek nagyjából annyiba kerülnek, hogy a félkarom oda kell, hogy adjam érte. Mindenesetre van Kotányi is! Ezenfelül rengeteg étterem és kocsma van itt, mert ugye itt van a külföldiek egy jelentős része az iskolák miatt. Elméletileg. Komolyan mondom én egész héten, ha 5 darab külföldit láttam, akkor sokat mondok! Itt van egyébként az állatkert is, meg két jó nagy park is, szóval biztosan fogok még ide menni és lesz róla anyag. Most csak pár képet csináltam, az íze végett. A legrosszabb élmény az volt, hogy amikor találtam egy autentikusan teát fogyasztó klubbot, akartam jelentkezni tanfolyamra, de nem lehetett, mert egyedül vagyok és vagy 5 ember kéne hozzá. Tehát vagy keresek másik helyet vagy megpróbálom magam beimádkozni itt egy már létező csoportba, amibe beleférek még. Egyébként nyáron tuti nagyon menő lesz az a környék. Sok kiülős hely meg mindenféle van ott. Itt vannak képek hozzá.

A csúcs egyébként persze a hétvégén megint az volt, hogy tök váratlanul megjelentek a főbérlőmék, mert kikötözték a mosógépet kőkeményen. Közben pedig kiderült, hogy a bojlert néha el kéen zárni, mert gyakorlatilag egy komplett kínai család melegvíz készleteit halmoztam fel és így drága az áram! Aztán egyszer majd csak rám robban a sötétség. Persze vettem egy kis műanyag kosarat, hogy legye hova raknom azt az egy darab tálat, amit birtoklok, hogy leszáradjon. Ők meg kedvesen elmagyarázták, hogy ez a kosár bizony a gyümölcsöknek van és nem ennek. Ilyenkor, amikor megbontom a rendszert tiszta hülyének néznek.

Na jó, nagyjából ennyi most a dolog, jövő hétvégén céges bulika lesz valami (állítólag) eszméletlen szép kis kínai faluban. Eléggé várom már, tuti lesz róla poszt viszont így nem lesz jövő hétvégén ilyen fantasztikus felfedező utakra, mint péládul a mai is. Ezért a kikötőnek még várnia kell, mert utána valamikor fel szeretnék menni Pekingbe is a kis barátaimhoz, illetve most már ráállok a belvárosra komolyan!

Sok minden volt az elmúlt napokban, ezért végre megint van miből írni. Főleg szöveg lesz most és köznapi dolgok. Mondanám, hogy mindennapi, de hát még éppenhogy csak két hete leszek itt, hogyan lennének még mindennapi dolgaim? Bár van már pár kialakult rituálé, de azért még messze van ez a napi rutintól. Talán gondolatok köré csoportosítom most a bekezdéseket. Kezdjük mondjuk a szerdai orvosi vizsgálatnál, mert az egy csodálatos dolog volt. Kicsit úgy érzem magam, mint a 13. harcosban, amikor a film elején még nem érti a nyelvet és csak figyel és figyel aztán hirtelen megszólal és mindenki elcsodálkozik rajta. Hihetetlen dolgokat lehet megtudni már csak a megfigyelés által is. Például ezt alkalmazom a kajáknál, hogy mit hogyan esznek és mikor és mivel együtt érdemes. Egyébként eddig még nem csalódtam ebben a taktikában. Ugyanezt alkalmazom a közlekedésben is, mindig felveszek egy kínait, akit lekövetek, mintha az árnyéka lennék, különben az út túloldalára születnem kéne. Ugye a járdáról is leszoktak dudálni az autók, de hát eleve én vagyok a legközveszélyesebb az úton, hát tök kiszámíthatatlanul közlekedem, hát megállok a pirosnál! Ráadásul a járda szélén! Hát teljesen hülye vagyok én? Ők meg nagyjából, amikor a számláló olyan 10 másodpercnél jár, már bent vannak a zebra felénél, mint a baseballban, amikor lopják a távolságot. Szóval én mindig inkább követek valakit. 

Mivel nem fogadták be a Magyarországról hozott papírjaimat, miért tették volna, azért nem lehet pénzt kérni! Szóval mivel így alakult a dolog, el kellett mennem medical checkre. Meg is indultunk szerda reggel, de már ez önmagában véve megérne egy misét. Van egy kolléga B. igazából ő a mindenes és a sofőr is egyben. Lehet mindenesnek fogom ezentúl hívni. Elvileg mindig, mindenhol ő vezet. Viszont indulásnál a vízumügyintéző kollegina azt mondta, hogy ma ő fog vezetni. Be is ült a sofőr ülésbe majd körülbelül 20 percig állítgatta a tükröket, az ülést és mindent. Egy pillanatra itt azért, felmerült bennem, hogy a végén mindannyian a kórházba megyünk, de végül azt mondta, hogy ezt most inkább kihagyja, vezessen a Mindenes és ő majd visszafelé. Oké. Visszafelé ugyanez játszódott le egyébként, mert azt mondta, hogy inkább olyan helyen vezetne, ahol nincsenek sokan. Mondjuk Kínában nem tudom elképzelni, hogy hol lehet ilyen hely. Hozzáteszem, hogy másfél órát autóztunk oda is, és vissza is. Azon agyaltam közben, hogy azért Pekingig tán csak nem megyünk fel emiatt. A kórház egyébként tiszta volt és tüdőröntgent meg vérvételt kellet csinálni. El is indultunk a röntgenre én már vettem elő a telefonjaim, csatoltam az övet, rutinos röntgenes vagyok, erre mondták, hogy nem kell. Menjek csak be úgy, ahogy vagyok. Hát, nem a legizgalmasabb halálnem a röntgen általi, de ha azt mondták, hát legyen. A vérvétel, meg úgy nézett ki, hogy volt egy hely a főbejárattal szemben, ami úgy nézett ki, mint egy iskolai büfé. Kis ablak és mögötte tevékenykedő emberek. Na a párkányra le volt rakva egy párna és, mint a mesében csak az egyik kis kacsómat kellet bedugnom és már is megböktek, mint Dezsőt az ínséges időkben. Utána adtak 2 dabrab fültisztító pálcikát, hogy fogjam a sebre!! Nem azért, de hát ez mi?? Na mindegy hagyjuk is. Holnapra lesz eredménye a vizsgálatnak, mondjuk remélem, hogy minden rendben. Otthon még rendben volt!

 Tulajdonképpen azt (is) szeretem Kínában, hogy mindig meg tud lepni. Mindig van valami apróság, ami megbújik valahol és egészen sokáig nem is tud róla az ember. Aztán hirtelen valakinek eszébe jut és bedobja és tulajdonképpen akkor derül ki, hogy ez élet-halál kérdése volt. Nem emlékszem már melyik nap, de jött a főbérlőm, mert hoztak a mosógép alá egy állványt. Itt elmondanám, hogy nagyon imádom őket, mert tök kedvesek és segítőkészek, de hát azért simán kiadnának több epizódnyi Stan és Pant. Szóval hozták ezt az állványt, ami ugye szükséges is volt, de sejtettem én, hogy ez nem egy öt perces dolog lesz, hanem hosszabb. Bár arra nem számítottam, hogy ilyen sokáig fognak tökölni vele. A lényeg, hogy hoztak a falra ilyen akasztókat is. Na most, körülbelül 20 percet vitatkoztak azon, hogy hova kerüljön az akasztó a falon. Aki hallott már kínaiakat vitatkozni az tudja, hogy normál esetben is ordítanak egymással, de ilyenkor meg aztán pláne! Utána, újabb 20 percet vett igénybe, hogy azt oda fel is helyezzék. Majd a legvégén megszületett ez a mérnöki csoda, ami szintén vagy 20 perc volt. Mutatom: 

 Nem mertem beleszólni, nehogy elrontsak itt valamit. Ez tökéletesen van kitalálva és kibicnek csak kuss a neve. Viszont itt jön az, amit az előbb már előre vetítettem egy kicsit és öcsém kérésére következzék ez a történet. Szóval itt úgy van a dolog, hogy az áramot veszed. Na most ha már itt voltak, megosztották velem azt a felbecsülhetetlen értékű információt, hogyha hirtelen elmenne az áram és rám sötétedne a lakás, ne szarjak be, hanem menjek ki a folyosóra, dugjam be a kártyát, amire az áramot vettem és akkor még egy órányi áramom lesz!! És holnap mehetek venni többet a postára! Hát nem csodálatos? Ráadásul fogalmam sincs, hogy amennyiért vettem az áramot, az meddig lehet elég? Ezért most azt várom, hogy egyszer csak hirtelen sötétbe borul a lakás, mint a falvak, ahol Elios világítás van. Azért örülök, hogy így eszükbe jutott, hogy ezt közöljék. 

Egyébként még arról nem írtam, hogy a metró itt sokkal jobb, mint Pekingben, mert nincsenek annyian, mondjuk ez csak egy 13 milliós kis falu, tehát nem csoda, de akkor is. Mondjuk eddig reggelente nagyot nézett a néni, amikor elvettem az újságot, de mostmár adja magától mindenféle cécó nélkül. Amúgy bevallom, hogy csak nagyvonalakban tudok újságot olvasni, az újságolvasás órán sose figyeltem túlzottan. Ja igen, ide kapcsolódik még az uszoda. Szóval az van, hogy az eléggé zavar, hogy nem tudok az uszodába dezodort vinni, mert ugye a metróra csak úgy lehet felszállni, hogy előtte táska átvilágítás van, meg testtapi ilyen keresővel és dezodort nem lehet felvinni a metróra. Majd megyek busszal és akkor vihetek magammal, csak a metró olyan kényelmes. 

Egyébként a jó hír az, hogy alakul a tematikus kutyás poszt, már van 1-2 elég jó képem kutyákról, de még kevés egy poszthoz. Gondolkodom rajta, hogy holnap elmenjek-e egy francia vs. kínai punk buliba, bár nem ismerek senkit se ugye, de lehet jó móka lenne, csak az a baj, hogy messzebb van és nem fogok odaérni időben, mert korán kezdenek. Majd lehet csak a következőre megyek. Viszont olyan durva programokat tervezek a hétvégére, hogy lehet elmetrózom a tengerig, hogy megnézzem kikötőt, meg ilyenek. Láttam úgy is instán, hogy mindenki a tengerhez mászkált mostanság. 

Akartam még pár random képet felrakni, de nem tudok, szóval ezért most nem lesznek, de majd máskor lesz, me instán úgy is voltak.

Jó hát munkaszünet van, mi mást csináljak, mint hogy blogot írjak? Ráadásul a mai napom csodálatos volt, olyan meglepetésekkel, amikre magam sem számítottam. Az Éden Hotel Kínához képest egy két éves kis gyerek legózása. Na, de kezdjük is el valahol már akkor. 

Olyan hideg volt reggel, hogy vissza kellet feküdnöm az ágyba nehogy szarrá fagyjak. Néha azt gondolom, hogy Észak-Kína próbára akar tenni, hogy ide tartozom-e én egyáltalán és birokra kelünk egymással. Mindenesetre összekapartam magam és elindultam az uszodába. Sajnos erről nincsenek képek, mert nem tudtam, hogy milyen uszoda szekrények vannak és ezért nem mertem magammal vinni csak azokat a cuccokat, amiket feltétlenül muszáj. Szóval megkérdeztem a főbérlőm, ezentúl így fogok rá hivatkozni, hogy hol van uszoda a közelbe. Mutatott is egyet két metró megállóra innen. Na mondom fasza. El is indultam a megfelelő irányba, aztán még vagy fél órát bolyongtam a környéken, amíg megtaláltam az épületet. Az ajtó zárva volt, de arra gondoltam, hogy biztos nem ez a főbejárat ebben igazam is volt, csak ettől még továbbra sem volt nyitva az uszoda. Ezt úgy tudtam meg, hogy gondoltam megkerülöm ezt a szart, aztán megtaláltam a kapu őrzőjét, aki elmagyarázta, hogy ez biza nem lesz mostanában nyitva. Azt hiszem felújítják vagy valami ilyesmi. Mondom csodálatos, de én úgy döntöttem, hogy ma úszni fogok, tehát úszni fogok. Az úszás nem játék. Szerencsére a jó öreg baidu a segítségemre sietett és kiderült, hogy van egy uszoda két busz megállóra innen. Remek. Azért ott is bolyongtam egy darabig, mert ez az uszoda tulajdonképpen egy iskola uszodája. Gyakorlatilag mellig ér a víz benne nekem. Ja és nem ez votl a csodálatos, hanem az, hogy tárva nyitva minden. Volt vagy 5 fok az uszodában. A víz olyan hideg volt, hogy el se hittem, hogy ez lehetséges. Mindezt rengeteg pénzért, mert az úszás elég luxusnak számít errefelé. Bérlettel olcsóbb, de azt a jövő hétig nem akarok venni, mert látni akarom, hogy mennyien használják, mert oké, hogy most szinte csak én voltam meg 1-2 kínai, de ha az iskola használja oktatásra és tele van gyerekkel azaz 5 darab sáv, ami van, akkor tök értelmetlen az egész. A lényeg, hogy úsztam és utána elmentem zuhanyozni, ami szintén fantasztikus volt, mert érzékelős a zuhanyzó és kb. 10 percig illegettem-billegettem a seggem előtte, mire rájöttem, hogyan is lehetséges használni. Természetesen ebből olyan forró víz jön (ilyen hidegben, minden kurva forró - a szerk.), hogy azt hittem teljesen leégetem a bőröm. Viszont ez még hagyján. Tudjátok mi nincsen egy kínai uszodában? Hát hajszárító baszomallássan, mondjuk konnektort se láttam, nem mintha lenne sajátom. Ezért a tök hideg, orkán erejű szélben vizes hajjal hakniztam hazáig. A csúcs az volt egyébként, amikor az egyik kínai forma rágyújtott az öltözőben. Ekkor még azt hittem, hogy ez lesz a napom csúcspontja. Nem tévedhettem volna nagyobbat. 

Ugyanis a hazafelé úton, ahol sikerült a rossz oldali metróba lemenni, ezért ki kellett jönnöm és körbe mennem, majd újra átmennem a biztonsági ellenőrzésen, szóval így álltam és bambultam a megállóban és vártam, hogy jöjjön a szerelvény, amikor a semmiből egyszer csak elém toppant egy hétéves kis forma gyerek és elkezdett nekem kurva hangosan énekelni. Szerintem angolul szeretett volna, de egy büdös szót nem értettem belőle és annyira meglepett, hogy egy mosolyon kívül többre nem is futotta, még szerencse, hogy nem csapott át röhögésbe. Amúgy imádom, ahogy a gyerekek néha így rám mutatnak és elkiáltják magukat, hogy waiguoren (külföldi ember). Elég vicces. 

Na, de kicsit más most. A mosógéppel még nem sikerült összehaverkodnom, valamiért minden mosás után tök habos marad a ruhám és rettentő mód vizes is, pedig ma rányomtam egy extra centrifugát is. Mint halottnak a csók. Még van egy opció, amit kipróbálok majd. Erről jut eszembe a főbérlőm teljesen kiborítottam, amikor mondtam neki, hogy vettem egy ruhaszárító állványt. Azt hittem itt fog agyvérzést kapni. Rögtön rohant a teraszra és mutogatta, hogy de hát ott a drót!!! Minek neked állvány? Lezártam a vitát azzal, hogy nekem így kényelmesebb, különben belecsúszunk egy never ending történetbe. Mondjuk a mosóport se teljesen értette azt hiszem. Vannak fura dolgaim. Például a közlekedés. Rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen itt, aki útban van a forgalom számára és tök kiszámíthatlanul közlekedik. Ezért mostanában az a taktikám, hogy mindig lekövetek egy kínait, mint az árnyék. Ettől függetlenül, ma kétszer basztak majdnem el a járdán ezek az őrült warhogok. Ez így ilyen dolog, majd felveszem a ritmust. 

Lezárásképp pedig el kell mesélnem, hogy elég sűrűn ide a muszlimba járok kajálni, mert jól főznek és kedvesek. Egész kezdek összebarátkozni a kiszolgáló lánnyal. Mindig mosolyog ha lát. Ma pedig úgy voltam vele, bár tudom, hogy mondtam a levest, de végül ki kellett próbálnom valamit, amit eddig még nem és van ey csomó ilyen savanyúságnak kinéző dolog kipakolva és megkérdezgettem, hogy mi micsoda. Persze ő mondta én közben pedig realizáltam, hogy a nevük nem visz sokkal közelebb a megfejtéshez. Ezért elővettem a telefonomon a szótárat, hogy beleírjam és hát imádom, ahogy elmagyaráznak egy írásjegyet, de tényleg! Azt 面筋 (mianjin) az étel neve és az első írásjegy teljesen rendben volt, az általában a kenyér és tésztafélék írásjegye a másodikkal viszont balfaszkodtam. Szóval így mondta, hogy két bambusz alatt a hold és egy li. Hát ez mennyivel jobb már, mint az, hogy b, mint béla a, mint aladár és a többi. 

Közben rám szóltak több helyről is, hogy kevés a kép, ezért a poszt végére ide rakok egy csomót, amiknek igazán semmi köze sincs a poszthoz, de azért élvezzétek. Különböző kínai csemegék vannak rajta, meg a fent említett mianjin is. 

Ez ilyen mindenféle hal, meg polip cucc.

Szintén

Azért nagyvezérünk, hogy oda lenne már, a hántolt marhahús ízű szotyiért?!

Kedvencem a zöldborsó chips!

Ezek ilyen szárított marhahúsok. Mondjuk ezt lehet ki fogom próbálni majd.

Gondolom már kurvára vártátok ez a mianjin. Ez kenyér megküldve szójaszósszal és csipőssel, némileg ilyen szétázott, de amúgy nagyon jó!

Ennél folyékonyabb kenyér meg soha nem lesz! Ez konkrétan kenyérsavas ital!

Igérem nem lesz ilyen sűrű a termés, mint most, de ha nem írom le a mai napomat, akkor itt pusztuljak meg. Amúgy is holnap munkaszüneti nap lesz, tehát pont van időm írni. 

Induljunk szépen a reggeltől. Ma sikerült elkésnem. Jó kábé 10 percet késtem, de az attól még késés. Ez tulajdonképpen két dolognak volt köszönhető. Az egyik az, hogy képtelen vagyok megszokni, hogy az ajtó zárak másfelé nyitnak és zárnak. Ezért reggelente az ajtó kinyitásával és bezárásával úgy 15 percet vagyok képes elbaszni, ahogy forgatom benne a kulcsot és nem zár be, vagy nem nyit ki. Ez az én kis reggeli mókám. Aztán persze rohantam és gyorsan ott voltam a melóhelyen, de itt jött a második csapda. Még nem kaptam kulcsot az irodához, az épületben pedig két lift van. Én pedig beszálltam a közelebbibe és elindultam. Aztán jött egy aranyos kínai néni, aki megkérdezte hanyadikra megyek, én mondtam neki, hogy a 19-ikre, ő pedig kérdezte, hogy és kulcsom van (igazából ez egy biléta), mert a lift csak azzal működik. Én meg akkor jöttem rá, hogy 10 perce tök értelmetlenül liftezem fel alá. Viszont legalább a néni megdicsérte a kínaimat, amitől tökre boldog voltam. Utána átrohantam a másik lifthez és felmentem az irodához. Igen ám, de ugye nincs kulcsom, szóval írtam gyorsan a brit kollégámnak, hogy engedjem be, de eddigre már el voltam késve alaposan. Az épület egyébként 25-30 emelet magas, majd csinálok képet az irodából csak most még nem akartam, mert hülyén éreztem volna magam tőle. 

Na ekkor elindult a nap. Mint kiderült ma volt a meeting is, ami egyébként minden pénteken esedékes, de a szünet miatt ugye ma volt szükséges megtartani. Volt egy jó hangulatú megbeszélés, de közben felsültem egy kínai telefonnal, az borzasztó érzés volt. Lassan egyébként kell valami eredményt is produkálnom, mert a főnökasszony kedvesen és finoman, de azért erőteljesen presszionál. Ja a meeting végén még elmondta, hogy ez egy családias cég, amikor nincs munka, de a munkát komolyan kell venni, mert az nagyon fontos. Tulajdonképpen pedig három dolog fontos az első a helyes étkezés, de ez ilyen kínai szemmel. Szóval egyél naponta háromszor, de sose sokat, mert az csak eltelít és nem jó. Dolgozz szorgalmasan ez a második és a harmadik, hogy mozogj rendszeresen, mert az kell és egészséges és ha ezeket betartod nincs olyan szülő, aki ne lenne büszke és elégedett és boldog. Aztán még megjegyezte, hogy vágassam le a hajam, mert túl hosszú és rámutatott az egyik kollégára, hogy ő ezt a hajviseletet szereti. A kolléga tök kopasz. Kínai humor as its best. Na, de itt még nem volt vége a dolognak, tulajdonképpen egésznap dolgoztam, mint az állat és kezdek rájönni a lényegre, meg pár dologra, de még mindig nem látom át egészen és van pár dolog, amit nem értek. 

Itt teszek egy rövid kitérőt az étkezéssel kapcsolatban. Ha tényleg úgy eszel, mint a kínaiak, tehát például én reggel hét körül reggelizem 12 és 1 között lemegy az ebéd és utána hatkor vacsora. Szóval, ha tényleg így csinálod, akkor ez így óraműpontossággal működik. Minden étkezés után tökéletesen jól vagy lakva, semmi hiányérzet. Viszont percre pontosan ugyanolyan időközönként éhes vagy. Ennek mindjárt lesz is jelentősége.

Szóval, ha ez még nem lett volna elég, félig leszakadt alattam a szék. Mondjuk szerencsém volt, mert időben észrevettem, hogy valami nem okés és figyelni kéne rá. Aztán még volt ma takarítás is, mert az asztalunkat tisztán kell tartani és ezért a munkaszünet előtt takarítás is van. Közben felhívott akitől a lakást bérlem, hogy ma hozzák a hűtőm. Mondom remek, ötig dolgozom előtte ne hozzák, legyen inkább fél hat. Végül hatban egyeztünk ki. Mire elindultam az irodából szakadt ez a jeges eső, ami borzasztó volt, csak hogy emelje a nap fényét. Aztán félhétkor írtam nekik, hogy hol vannak a hűtővel már? Mondta, hogy még sehol majd félnyolckor jön. Na és itt jön be az evés, hogy eddigre már halál éhes voltam, szóval elrohantam enni. Végre megtaláltam a környék muszlim éttermét és most habzsi-dőzsi van. Nagyon szeretem a konyhájukat. Szóval közben ettem, de még kellett volna vásárolni is, mindegy azt kihagytam végül is, mert idejöttek félre és a hűtő még mindig sehol sem volt. Aztán kiderült, hogy még 20 perc. Na de nem is ez volt a csúcs, hanem az, hogy itt nem a blokkot kell elrakni, hanem a DOBOZT!!! Most képzeljétek el azt, hogy azt a szarrá ázott fos dobozt a néni kiterítette majd elkezdte egy papírtörlővel felitatni!! Utána meg bebaszta az ágyam alá, hogy ezt meg kell tartani. Köszipuszi! Legalább nem látszik kicsit aggódtam, hogy itt hagyja a szoba közepén. Ez is eltartott vagy 9-ig, ezért is ugrottam a vásárlást ma. Brutális nap volt, kell most a szünet, mint egy falat kenyér, de még így is rengeteg dolgom van. Szóval mókás lesz ez én mondom. Ja erről jut eszembe, hogy tökre elszoktam már attól, hogy mindenki engem bámuljon. A gyerekek meg néha felüvöltsenek, hogy waiguoren (külföldi). Amúgy állítólag Tianjin eléggé international city, de én eddig még külföldit csak az irodában láttam, pedig az a város középpontja és két megállóra lakom tőle. Igaz, annyira kínai helyen lakom, hogy ennél kínaibbat talán elképzelni se lehetne. 

Összefoglalva: Mondtam, hogy sokat fogok nyígni, de igazából nagyon élvezem ezt az egészet, a rengeteg ingert és mindent, ami történik. Csak nap végére fáradok le teljesen és érzem úgy, hogy ha még egy kínai mondatot ki kell préselnem magamból, akkor itt vér fog folyni. Na, ennyit a mai napról, tényleg nem fogok ennyit írni.

Rengeteg mindent kell leírnom, tehát ez egy elég sűrű poszt lesz, ráadásul kurva fáradt is vagyok még mindig, szóval előre elnézést a hibákért. A blogban nevek nem lesznek biztonsági okokból, de majd mindenkire hivatkozom valahogy, hogy egyértelmű legyen kiről van szó.

Az utazás. Oké, Budapesten felszálltam egy dög nagy gépre, ami egészen Dubaig vitt. Akkora volt a turbina, hogy folyamatosan azon gondolkodtam közben, hogy a picsába lehetséges az, hogy nem esik le az egész? Csupa izgalom és kacagás. A szopás az volt, hogy megfájdult a fejem úgy nagyjából az utolsó másfél órában és azt hittem, hogy meg fogok halni ott helyben. Pokol volt. A mellettem ülő nő, aki egyébként magyar volt, meg is kérdezte, hogy adjon-e gyógyszert. Kedves volt tőle, de mondtam, hogy kihagyom. Igazából az volt a probléma, hogy a napi 5 literes folyadék bevitelemhez képest nagyon minimális volt, amit a repülőn megittam. Valahol itt hagyhattam el a kalapom egyébként vagy a repülőn vagy Dubai valamelyik csodálatos WC-jében. Órákat várni ott csak azért volt necces, mert álmos volt és még fájt a fejem és aludni akartam. Ja, tudom sok a problémám. Aztán onnan jött még egy hét órás út Pekingig. Na mondjuk azt simán végig aludtam volna, ha fel nem ébresztenek ilyen hülyeségekkel, mint a reggeli. Inkább aludtam volna. 

Ha Gerlóczynál lehet borsod-szag, akkor nálam lehet Peking vagy Kína-szag is. Komolyan mondom, ahogy leszálltam a gépről megcsapatott az a jellegzetes Kína illat. Jó lehet, hogy csak a szmogtól ájultam be, de tényleg olyan volt ez a szag, hogy csukott szemmel megmondtam volna, hogy ez a pekingi reptér. Aztán jött a szokásos rész azolyannagyezakurvareptérhogyfogalmamsincsmerrekellmenniéstutimindentelhagyokésitthalokmeg. Ezt még feldobta az, hogy rettentő mód kellett wc-re mennem, szóval a gépről egyenest én elrohantam a mosdóba. Persze foglalt volt minden így muszáj voltam berohanni egy angol wc-be. Itt már jöttek az emlékek, mivel Kínában a WC-k sajátja, hogy körülbelül annyi víz van bennük, hogy éppen nem csurran ki. Belőlem meg kijött vagy 6 liter víz és azon aggódtam, hogy vajon elönte engem ez most és én okozom-e a következő nagy pekingi árvizet. Utána "gyorsan" túl estem a biztonsági ellenőrzéseken és elrohantam a bőröndömért. Persze mindig az enyém az utolsó és addig rettegek, hogy soha többet nem látom. Na, nagy nehezen kitámolyogtam a reptérről, ahol már várt rám B. Na a hr-es lánynak rögtön kellett csinálni egy képet, hogy tudja megérkeztem biztonságban, bár B. szerint nem aggódott. Persze. B. egyébként kínai ezt szögezzük le, mert még fontos lesz. Tudjátok szokott az lenni, hogy valaki akkor szép, ha reggel ébredés után is az. Szerintem ez lófaszt tormával egy ilyen repülőúthoz képest. Ezután próbálj meg jól kinézni és ne úgy, mint én, mint egy lefosott kilométerkő komolyan mondom.

Na szóval így megkezdtük közös utazásunkat Tianjinbe. Egy fekete kurva nagy audival jött elém értem. Kicsit úgy éreztem benne magam, mintha én lennék a kínai Orbán Viktor. Persze aztán kiderült, hogy az autó a főnökasszonyé. Nem úgy van az ám. Az út volt vagy 2 óra és igazán nem volt miről beszélgetnünk, pedig én mindent bedobtam. Már arról is érdeklődtem nála, hogy mit szeret Tianjinben, hátha attól megered a nyelve, de kb. rávágta, hogy szép és itt le volt tudva a dolog. Jó én meg halál fáradt voltam nem erőltettem túl a dolgot. Az úton csináltam egy képet, mert csodálatosan tükrözödött a nap a szmogban.

Na, a lényeg, hogy elvitt egy hotelbe, ami tök jó volt tulajdonképpen. Ott volt a hal, meg a plüss nyerő gép, de arról nem csináltam képet. Aztán elvitt kajálni is, ahol már kezdett megtörtni egy kicsit a jég, bár piszkált azzal, hogy amikor kérdezte mit szeretek, akkor rávágtam, hogy padlizsán. Lehet ő nem szereti. Egyébként tényleg nagyon szeretem, mert valahogy kurva jól készítik a kínaiak. Szóval elmentünk egy annyira durván kínai helyre, hogy olyat elképzelni is nehéz. Tök kicsi volt az egész, de voltak benne páran a cigi füstöt vágni lehetett és az ÁNTSZ hisztérikusan sírva húzta volna le a rólót. Viszont a kaja zseniális volt. Kurva jól főztek. Jó én eléggé imádom a kínai kaját. Az néha kevésbé engem, de majd csak zöld ágra vergődünk egymással. Utána visszamentem a hotelbe lezuhanyoztam és nagyjából azonnal el is aludtam. Másnap reggel jött értem és száguldottunk be a munkahelyre.

A munka. Okés, itt fogok írni a munkatársakról és magáról a munkáról, de ez egy összetettebb rész lesz és nem annyira kronológikus, mert ugye már többet tudok azért, mint hétfőn. A munkatársaim iszonyatosan kedvesek és segítőkészek. Ez egy elég kis csapat, de nagyon szimpatikusak. Minden nap közös ebéd van és innen is csókoltatom a szakácsnőt, mert kurva jól főz. Mindig van valami húst tartalmazó étel, zöldségek meg rizs. Eddig minden zseniális volt, amit csinált. Itt jegyezném meg, hogy néha meglepődnek, hogy tudok olyan szavakat kínaiul, hogy koriander. Igaz ezen én is néha meglepődöm, főleg mivel mondjuk azt meg képtelen voltam elmondani B.-nek, hogy tegnap éjjel valami csürdöngölés volt az erkélyem alatt. A zene szót használtam rá, ő meg egész nap ezt mesélte mindenkinek, hogy a rituális tököm tudja milyen előadást én csak úgy lezenéztem. Ugorjunk. Aztán beszéltem a főnökaszonnyal is, aki eddig úgy tűnik, hogy kedvel és tök kedves meg vicces. Jó kínai módon vicces. Néha kicsit úgy érzem persze, hogy túl sokat vár el tőlem vagy fogalmam sincs mire alapozza a belém vetett hitét, de majd meglátjuk. Az iroda open office, gyakorlatilag van egymás mellett 6 asztal talán, ott dolgozunk mi. Van egy srác, aki a tanárok képzésével foglalkozik, egy brit, aki a felvételükkel foglalkozik, a hr-es lány és egy kínai nő, aki a vízum specialista. Ő intézi ezeket az ügyeket. Itt jövök én a képbe. Nekem az lesz a dolgom, hogy különböző oldalakat kell végig néznem és felhívogatnom az iskolákat és training centereket, hogy szükségük van-e még angol tanárra. Ugye a hirdetés alapján. Illetve vannak még egyéb dolgaim is, de ez a legfontosabb. Reggelente le kell tolnom 40 hívást. Az iskolák alapvetően nem vehetnek fel tanárt, mert nincs rá engedélyük, de ugye a mi cégünknek van. Ezt a telefonálgatósdit holnap fogom elkezdeni. Elég izgalmas, mert rohamléptekbe kell helyre hoznom a kínaim, hogy tudjak velük alkudozni a szerződésekről. Na erről ennyi elég, mert tuti lesz még róla szó bőven. Sokat fogok nyígni miatta valószínűleg, de ne vegyétek komolyan, mert igazából kurvára imádom ezt az egészet, ami történik. Még úgy is, hogy nagyon várom már a csütörtök-péntek szünetet. Qingming Jie lesz, nagyon durva fordításban a "kínai halottak" napja. Ha sikerül anyagot összeraknom hozzá, akkor lesz róla külön poszt. Csak a szünetben szeretném az uszodát megcélozni és körbe járni kicsit a környéket. Ja persze cserébe azért vasárnap dolgozni kell. Nem baj. 

A lakás. Nagyon kínai!!! Viszont azért élvezem, mert legalább tiszta és lassan lesz benne minden. Szeretnék pár bútort átmozgatni egyébként, hogy nekem kényelmesebb legyen és praktikusabb és lehet vennék is egy párat. Majd meglátjuk. Ha lesz rá igény írok róla külön és csinálok képeket. Most szövegileg legyen elég az, hogy a wc és a zuhanyzó az teljesen egy helység. Gondolkodtam is azon, hogy hogyan lehetséges, hogy nem áztatom szét a törcsim meg a wc-papírt meg úgy egyébként a konnektort a fürdőben. Aztán rájöttem, hogy ez úgy lehetséges, ha nincs nyomás a zuhanyzóban! Ide tenném a négeres mémet, de ehhez túl fáradt vagyok, hogy legyártsam. Ja igen, persze a piacon vásároltunk és ott kurva mód olcsó minden, de még így is rettentő költségeim voltak és még mindig egy csomó mindent nem vettem. Mondok különbséget, hogy érezzétek. A piacon egy hármas elosztó kb. 20 yuan (800 ft), ugyanez a boltban 75 yuan. Szóval nagyjából ilyen különbségek vannak. Ja, ami viszont ténylegesen zavar, hogy csap és mosdókagyló csak a konyhában van, ugye a fürdőben nincs. Szóval ott mosogatok és mosok fogat és baromira nincs hely semminek se. A házi néni egyébként tök jó fej és tényleg vett új bútorokat és holnap megkapom a mosógépem és a hűtőm is talán. Erről jut eszembe vennem kell egy szárítót, ahova kiakaszthatom a ruháim. Ja, tényleg a főnökasszony ma mondta, hogy ha visszajön a hr-es lány, akkor szólnak a szabónak és kapok új ruhákat. Ez amúgy nem lesz annyira jó, mint amennyire annak hangzik. Legalábbis a brit srác ezt úgy fogalmazta meg ma nekem, hogy szerinted én azért járok ezekben, mert tetszenek? Így már értettem a dolgot. 

Összefoglalva eddig eléggé bejön ez a dolog, most már csak azon izgulok, hogy a munkában is megfelelőképpen tudjak teljesíteni és akkor minden rendben van. Bár ők azt mondják, hogy rendben van a kínaim és szerintük egy hónapon belül már én fogok nekik tanácsot adni, hogy mit hogyan csináljanak. Nem tudom ezeket honnan szülik amúgy. 

(Még annyit, hogy őlordsága állítólag jól van, valószínűleg nem esett le neki a dolog, mert szokott olyan lenni, hogy pár napig nem lát, remélem mire leesne neki, már mindegy lesz. Azért hiányzik, de megpusztulna itt bent, ráadásul a közlekedés tovább is brutális. A piros-zöld lámpa inkább irányadó, minthogy szabály lenne. Viszont mindenfelé rohangál egy csomó kicsit furcsa keverék kutya. Na arról lehet, hogy csinálok majd egy válogatást.)