Ha lehet, akkor ott kezdeném a történetet, hogy szombaton igen hosszú napom volt. Reggel 7:30-kor már taijin voltam és szétszadiztak a nyújtással, aztán délután még úszni is voltam, ott meg az úszni nem tudó kínaiak szadiztak szét és még a kulcsom is bezártam a szekrénybe, szóval csdoálatos volt. Na, de mindez mit se számít, mert este koncert és végre történik valami ebben a városban. Őszintén megmondom, hogy Tianjin a maga 13 millió főjével egy kis város. Nem lehetne azt mondani, hogy annyira pezseg az élet, hogy majd szétrobbantja a helyet. A heti külföldieknek szóló hírlevélben kb. olyan programok vannak, hogy kinyitott egy új burgerező. Hát most azzal messzire nem megyek. Tegyük hozzá persze, hogy még csak pár hónapja vagyok itt, tehát könnyen lehet, hogy majd még találok itt ezt-azt, de jelenleg ez a helyzet. A lényeg, hogy ennek folyományaként nem volt kérdés, hogy nem hagyhatom ki ezt az "utcazene fesztivált". Legalábbis így volt meghirdetve.

Az esemény 16:30-tól volt kiírva, de persze én olyan 20:20-ra érhettem oda, ami nem feltétlen baj, mert így a két sztár fellépőt meg tudtam hallgatni. Az egészet a franciák grundolták össze, mert ennek a fesztiválnak azaz eredettörténete, hogy 1981 augusztusában Jack Lang kulturális miniszter forradalmat hirdetett meg a zenében. Na és az évek során a Fête de la Musique a zene napja települt erre rá. Mondjuk én végig toltam már pár napot a veszprémi utcazene fesztiválon és maradjunk annyiban, hogy a kettőnek sok köze nem volt egymáshoz. Persze lehet, hogy csak későn érkeztem, de a színpadi fellépőkön kívül én másokat nem nagyon láttam zenélgetni. Maga a helyszín nekem nagyon bejött. Ez egy hatalmas faépítmény, körülötte pedig felhőkarcolók vannak, amig fogják a zajt. 

Na így nézett ki a hely nagyjából és a videón a francia rap banda látható. Egész jók voltak, már aki szereti a francia rappet. Mondjuk az elején kicsit furcsán éreztem magam, mert úgy tűnt, hogy több ice tea folyik itt, mint sör, de ezen a problémán hamar túl lendültünk. Sőt, cigivel ki is küldtek, Kínában!!! Mondjuk nem csodálom ez egy faszerkezet és 35 fok volt, ha ez lángra kap bent égünk mindahányan. Itt egy rendes videó is a banda munkásságából, ha valakit ez izgat.

Engem az őket követő együttes jobban érdekelt, mert arra számítottam, hogy olyanok lesznek, mint a Clean Bandit. Hát ez annyira nem jött be, de buktam már nagyobbat is.Viszont ennek ellenére egészen jók voltak és tök jó hangulatot csináltak. Mutatom. 

Teszek be az ő munkásságukról is egy videót azért. 

Mondjuk, amikor a szám előtt elkezdte emlegetni a szíreket kicsit aggódtam, hogy itt lesz vége a bulinak. Viszont ők érezték a dolgot és tök jó hangulatot csináltak, pörgött is mindenki rendesen. Én meg el vagyok az ilyen fura zenékkel, amúgy is szabadtér, sör, koncert. Enjoy the little things! Persze a kínaiak tudják hogyan kell megölni egy bulit, mutatom a következő együttest, aki zárta az estét.

Kínai hörgős metál!!! Érthető okokból, ide nem tudtam keresni a csapat munkásságából semmit se. Pedig biztos csodálatos dolgokat találnék. Én jobban örültem volna valami kínai popnak, de mindegy. Mindenesetre a tömeg szétszéledt és alig maradtak páran, de akik igen, ők kőkeményen lenyomták ezt a koncertet is. Közben odajött hozzám egy kínai lány, aki angolul megkérdezte, hogy francia vagyok-e, amit nagyjából ötödjére sikerült megértenem és válaszoltam rá, hogy nem. Mire mondta, hogy akkor bocsánat és tovább állt. Aztán a koncert vége felé újra előkerült és megint megkérdezte, hogy akkor esetleg német nem vagyok-e, mondtam, hogy sajnálatosan ezalatt a pár óra latt továbbra is szilárdan megőriztem magyar származásom. Ettől függetlenül gyorsan megjegyezte, hogy jóképű vagyok és hadd vegyen fel WeChatre. Ha nincs ló jó lesz a szamár is! Mondta, hogy én vagyok az első külföldi barátja. Mondtam, hogy tök jó és majd most mi lesz? Mert gyanítom, hogy írni nem fog, csak elmentett, mint trófeát. Úristen, észre se vettem és díj lettem!! 

Közben az egyik kedvenc szobromat is kiszúrtam a koncerten, amit eredetileg Pekingben láttam az Art Districtben. Ja tudom egy krumplival fotóztam.

Ez a párja az Art Districtből

Viszont az este csak innentől indult be, szóval mostantól személyes síkon fogunk tovább haladni, ezért aki nem bírja az ilyesmit, ne olvassa tovább. Szóval minek után ilyan jó volt ez a nap, ideje volt berúgni. Ezért odacsapódtam bár emberhez és megkérdeztem őket, hogy tudnak-e kocsmát a környéken. Szerencsém volt. Nem tudtak. Remek, de én esetleg tudok-e, mert németek és azért a meccset megnéznék. Hát egyet tudok, igen azt az egyet. Szóval rendeltünk egy DiDit. (Kínai uber) és elmentünk a kocsmáig. Ahol, mint kiderült annyian voltak, hogy nem volt hely, hova leülni. Közben a csapat egyik fele le is morzsolódott, maradtunk hárman velem együtt. Vettem mindenkinek egy sört aztán néztük egy darabig állva a meccset. Menjünk innen, mert ez így nem jó. Oké, de én kifogytam az ötletekből, nem baj, ők tudnak valami helyet. Újabb taxi vagy DiDi, már a fene se tudja melyik volt. Elmentünk egy lounge bárba, ami fent volt a 35-ik emeleten. Meglehetősen alul voltunk öltözve rövidnadrágban és pólóban a sok öltönyös között. Eleve vicces volt, ahogy bementünk. Komolyan, mintha a Hairben lettünk volna. Kivel vannak? Mr. Berger. De ki az a Mr. Berger? Áh, hogy ő. Akkor rendben, itt írják alá. Oké, a német srác alaírta mindhármunknak, ő volt James, sőt, igazából mind a hárman Jamesek voltunk. Aztán vett mindenkinek egy sört a lánynak meg gin-tonicot, ami annyira drága volt, hogy azon gondolkodtam, hogy majd a jobb vagy a balvesémtől válljak-e meg inkább. Aztán kiderült, hogy a sör rettentő drága, ezért gin tonicot ittunk utána, ami szintén rohadt drága volt, de a sörhöz képest fele annyi. Itt viszont szaggatott a tv. Úgy pedig nem lehet meccset nézni, szóval menjünk. Újabb helynek indultunk neki, ami kiderült, hogy a lakásukoz közel van. Mit közel, konkrétan a lakása a csajnak egy olyan épületben van, amiben van pláza meg minden egyéb. Vagy hatszor akkora a lakása, mint az enyém. Csak a konyhája akkora, mint az én lakásom! Úristen, imádtam azt a konyhát, hát volt benne hely! Ezt onnan tudom, hogy gyorsan felrohantunk hozzá, hogy bekeverjünk egy gin-tonicot. Papírpohárból ittam az uborkás, minőségi gin-tonicot! Komolyan mondom én ilyen jó gin-tonicot még életemben nem ittam! Aztán lementünk ebbe a kocsmába, ahol ők neki álltak sörözni, na ezt én kihagytam, inkább vettem egy kis vodkát, meg sprite-ot, mert ha nekem a gin-tonicra rá kell töltenem a sört, akkor meghalok ott helyben. Megnéztük meccset, nagy szerencse, hogy nyertek a németek, kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha nem ez történik. Aztán kisétáltunk enni, de én már félig halott voltam itt, nem is értem miért mentem el odáig, mindenesetre vicces volt, ahogy egy műanyag kempingszékben ülök és félieg alszom, közben pedig kínairól-angolra és angolról-kínai fordítok köztük és a pincér között, mert ugye fel kellett tenni a rettentő fontos kérdéseket, hogy honnan jöttök, mit csináltok, hány évesek vagytok, család, gyerek, asszony, medve? Viszont nem bírtam tovább elvégre 5:40-kor keltem, szóval gyorsan fogtam egy taxit és hazajöttem aludni, mert azt hittem megpusztulok.