Rengeteg mindent kell leírnom, tehát ez egy elég sűrű poszt lesz, ráadásul kurva fáradt is vagyok még mindig, szóval előre elnézést a hibákért. A blogban nevek nem lesznek biztonsági okokból, de majd mindenkire hivatkozom valahogy, hogy egyértelmű legyen kiről van szó.

Az utazás. Oké, Budapesten felszálltam egy dög nagy gépre, ami egészen Dubaig vitt. Akkora volt a turbina, hogy folyamatosan azon gondolkodtam közben, hogy a picsába lehetséges az, hogy nem esik le az egész? Csupa izgalom és kacagás. A szopás az volt, hogy megfájdult a fejem úgy nagyjából az utolsó másfél órában és azt hittem, hogy meg fogok halni ott helyben. Pokol volt. A mellettem ülő nő, aki egyébként magyar volt, meg is kérdezte, hogy adjon-e gyógyszert. Kedves volt tőle, de mondtam, hogy kihagyom. Igazából az volt a probléma, hogy a napi 5 literes folyadék bevitelemhez képest nagyon minimális volt, amit a repülőn megittam. Valahol itt hagyhattam el a kalapom egyébként vagy a repülőn vagy Dubai valamelyik csodálatos WC-jében. Órákat várni ott csak azért volt necces, mert álmos volt és még fájt a fejem és aludni akartam. Ja, tudom sok a problémám. Aztán onnan jött még egy hét órás út Pekingig. Na mondjuk azt simán végig aludtam volna, ha fel nem ébresztenek ilyen hülyeségekkel, mint a reggeli. Inkább aludtam volna. 

Ha Gerlóczynál lehet borsod-szag, akkor nálam lehet Peking vagy Kína-szag is. Komolyan mondom, ahogy leszálltam a gépről megcsapatott az a jellegzetes Kína illat. Jó lehet, hogy csak a szmogtól ájultam be, de tényleg olyan volt ez a szag, hogy csukott szemmel megmondtam volna, hogy ez a pekingi reptér. Aztán jött a szokásos rész azolyannagyezakurvareptérhogyfogalmamsincsmerrekellmenniéstutimindentelhagyokésitthalokmeg. Ezt még feldobta az, hogy rettentő mód kellett wc-re mennem, szóval a gépről egyenest én elrohantam a mosdóba. Persze foglalt volt minden így muszáj voltam berohanni egy angol wc-be. Itt már jöttek az emlékek, mivel Kínában a WC-k sajátja, hogy körülbelül annyi víz van bennük, hogy éppen nem csurran ki. Belőlem meg kijött vagy 6 liter víz és azon aggódtam, hogy vajon elönte engem ez most és én okozom-e a következő nagy pekingi árvizet. Utána "gyorsan" túl estem a biztonsági ellenőrzéseken és elrohantam a bőröndömért. Persze mindig az enyém az utolsó és addig rettegek, hogy soha többet nem látom. Na, nagy nehezen kitámolyogtam a reptérről, ahol már várt rám B. Na a hr-es lánynak rögtön kellett csinálni egy képet, hogy tudja megérkeztem biztonságban, bár B. szerint nem aggódott. Persze. B. egyébként kínai ezt szögezzük le, mert még fontos lesz. Tudjátok szokott az lenni, hogy valaki akkor szép, ha reggel ébredés után is az. Szerintem ez lófaszt tormával egy ilyen repülőúthoz képest. Ezután próbálj meg jól kinézni és ne úgy, mint én, mint egy lefosott kilométerkő komolyan mondom.

Na szóval így megkezdtük közös utazásunkat Tianjinbe. Egy fekete kurva nagy audival jött elém értem. Kicsit úgy éreztem benne magam, mintha én lennék a kínai Orbán Viktor. Persze aztán kiderült, hogy az autó a főnökasszonyé. Nem úgy van az ám. Az út volt vagy 2 óra és igazán nem volt miről beszélgetnünk, pedig én mindent bedobtam. Már arról is érdeklődtem nála, hogy mit szeret Tianjinben, hátha attól megered a nyelve, de kb. rávágta, hogy szép és itt le volt tudva a dolog. Jó én meg halál fáradt voltam nem erőltettem túl a dolgot. Az úton csináltam egy képet, mert csodálatosan tükrözödött a nap a szmogban.

Na, a lényeg, hogy elvitt egy hotelbe, ami tök jó volt tulajdonképpen. Ott volt a hal, meg a plüss nyerő gép, de arról nem csináltam képet. Aztán elvitt kajálni is, ahol már kezdett megtörtni egy kicsit a jég, bár piszkált azzal, hogy amikor kérdezte mit szeretek, akkor rávágtam, hogy padlizsán. Lehet ő nem szereti. Egyébként tényleg nagyon szeretem, mert valahogy kurva jól készítik a kínaiak. Szóval elmentünk egy annyira durván kínai helyre, hogy olyat elképzelni is nehéz. Tök kicsi volt az egész, de voltak benne páran a cigi füstöt vágni lehetett és az ÁNTSZ hisztérikusan sírva húzta volna le a rólót. Viszont a kaja zseniális volt. Kurva jól főztek. Jó én eléggé imádom a kínai kaját. Az néha kevésbé engem, de majd csak zöld ágra vergődünk egymással. Utána visszamentem a hotelbe lezuhanyoztam és nagyjából azonnal el is aludtam. Másnap reggel jött értem és száguldottunk be a munkahelyre.

A munka. Okés, itt fogok írni a munkatársakról és magáról a munkáról, de ez egy összetettebb rész lesz és nem annyira kronológikus, mert ugye már többet tudok azért, mint hétfőn. A munkatársaim iszonyatosan kedvesek és segítőkészek. Ez egy elég kis csapat, de nagyon szimpatikusak. Minden nap közös ebéd van és innen is csókoltatom a szakácsnőt, mert kurva jól főz. Mindig van valami húst tartalmazó étel, zöldségek meg rizs. Eddig minden zseniális volt, amit csinált. Itt jegyezném meg, hogy néha meglepődnek, hogy tudok olyan szavakat kínaiul, hogy koriander. Igaz ezen én is néha meglepődöm, főleg mivel mondjuk azt meg képtelen voltam elmondani B.-nek, hogy tegnap éjjel valami csürdöngölés volt az erkélyem alatt. A zene szót használtam rá, ő meg egész nap ezt mesélte mindenkinek, hogy a rituális tököm tudja milyen előadást én csak úgy lezenéztem. Ugorjunk. Aztán beszéltem a főnökaszonnyal is, aki eddig úgy tűnik, hogy kedvel és tök kedves meg vicces. Jó kínai módon vicces. Néha kicsit úgy érzem persze, hogy túl sokat vár el tőlem vagy fogalmam sincs mire alapozza a belém vetett hitét, de majd meglátjuk. Az iroda open office, gyakorlatilag van egymás mellett 6 asztal talán, ott dolgozunk mi. Van egy srác, aki a tanárok képzésével foglalkozik, egy brit, aki a felvételükkel foglalkozik, a hr-es lány és egy kínai nő, aki a vízum specialista. Ő intézi ezeket az ügyeket. Itt jövök én a képbe. Nekem az lesz a dolgom, hogy különböző oldalakat kell végig néznem és felhívogatnom az iskolákat és training centereket, hogy szükségük van-e még angol tanárra. Ugye a hirdetés alapján. Illetve vannak még egyéb dolgaim is, de ez a legfontosabb. Reggelente le kell tolnom 40 hívást. Az iskolák alapvetően nem vehetnek fel tanárt, mert nincs rá engedélyük, de ugye a mi cégünknek van. Ezt a telefonálgatósdit holnap fogom elkezdeni. Elég izgalmas, mert rohamléptekbe kell helyre hoznom a kínaim, hogy tudjak velük alkudozni a szerződésekről. Na erről ennyi elég, mert tuti lesz még róla szó bőven. Sokat fogok nyígni miatta valószínűleg, de ne vegyétek komolyan, mert igazából kurvára imádom ezt az egészet, ami történik. Még úgy is, hogy nagyon várom már a csütörtök-péntek szünetet. Qingming Jie lesz, nagyon durva fordításban a "kínai halottak" napja. Ha sikerül anyagot összeraknom hozzá, akkor lesz róla külön poszt. Csak a szünetben szeretném az uszodát megcélozni és körbe járni kicsit a környéket. Ja persze cserébe azért vasárnap dolgozni kell. Nem baj. 

A lakás. Nagyon kínai!!! Viszont azért élvezem, mert legalább tiszta és lassan lesz benne minden. Szeretnék pár bútort átmozgatni egyébként, hogy nekem kényelmesebb legyen és praktikusabb és lehet vennék is egy párat. Majd meglátjuk. Ha lesz rá igény írok róla külön és csinálok képeket. Most szövegileg legyen elég az, hogy a wc és a zuhanyzó az teljesen egy helység. Gondolkodtam is azon, hogy hogyan lehetséges, hogy nem áztatom szét a törcsim meg a wc-papírt meg úgy egyébként a konnektort a fürdőben. Aztán rájöttem, hogy ez úgy lehetséges, ha nincs nyomás a zuhanyzóban! Ide tenném a négeres mémet, de ehhez túl fáradt vagyok, hogy legyártsam. Ja igen, persze a piacon vásároltunk és ott kurva mód olcsó minden, de még így is rettentő költségeim voltak és még mindig egy csomó mindent nem vettem. Mondok különbséget, hogy érezzétek. A piacon egy hármas elosztó kb. 20 yuan (800 ft), ugyanez a boltban 75 yuan. Szóval nagyjából ilyen különbségek vannak. Ja, ami viszont ténylegesen zavar, hogy csap és mosdókagyló csak a konyhában van, ugye a fürdőben nincs. Szóval ott mosogatok és mosok fogat és baromira nincs hely semminek se. A házi néni egyébként tök jó fej és tényleg vett új bútorokat és holnap megkapom a mosógépem és a hűtőm is talán. Erről jut eszembe vennem kell egy szárítót, ahova kiakaszthatom a ruháim. Ja, tényleg a főnökasszony ma mondta, hogy ha visszajön a hr-es lány, akkor szólnak a szabónak és kapok új ruhákat. Ez amúgy nem lesz annyira jó, mint amennyire annak hangzik. Legalábbis a brit srác ezt úgy fogalmazta meg ma nekem, hogy szerinted én azért járok ezekben, mert tetszenek? Így már értettem a dolgot. 

Összefoglalva eddig eléggé bejön ez a dolog, most már csak azon izgulok, hogy a munkában is megfelelőképpen tudjak teljesíteni és akkor minden rendben van. Bár ők azt mondják, hogy rendben van a kínaim és szerintük egy hónapon belül már én fogok nekik tanácsot adni, hogy mit hogyan csináljanak. Nem tudom ezeket honnan szülik amúgy. 

(Még annyit, hogy őlordsága állítólag jól van, valószínűleg nem esett le neki a dolog, mert szokott olyan lenni, hogy pár napig nem lát, remélem mire leesne neki, már mindegy lesz. Azért hiányzik, de megpusztulna itt bent, ráadásul a közlekedés tovább is brutális. A piros-zöld lámpa inkább irányadó, minthogy szabály lenne. Viszont mindenfelé rohangál egy csomó kicsit furcsa keverék kutya. Na arról lehet, hogy csinálok majd egy válogatást.)