Jó, az egész az én hülyeségem. Ahelyett, hogy elmennék a belvárosba és körül néznék ott, elkezdeném megismerni a környéket, nekem el kell metróznom a világ végére, hogy megnézzem a kikötőt, meg a tengert. Úgy indultam neki, hogy fogalmam se volt hova megyek és mi vár ott rám, de hát az életem is erről szól, hogy elindulok a semmibe úgy, hogy elképzelésem sincs róla, hogy hova érkezem. Persze lehetett volna több eszem, hogy megkérdezem, mint ahogy eddig mindent megkérdeztem, de hát az volt a metró megálló neve, hogy keleti-tengeri út! (Most azt hagyjuk, hogy a koreaiak szerint azt nem Keleti-tengernek hívják.) Mindenesetre több, mint egy órát metróztam oda és utána vissza is, aztán sétáltam kb. egy órát a semmiben utána pedig hazajöttem. Persze mobilnetem se volt, aki pedig ismer tudja, hogy a körúton képes vagyok eltévedni és felhívni az öcsémet, hogy merre kellene mennem. A GPS tulajdonképpen nekem olyan, mint a megváltás. Térkép felesleges lett volna. Hogy érzékeltessem mennyire a világ végén voltam, csináltam pár videót a metróról.
Nagyjából idáig sétáltam el, egyébként valahol tényleg ott van a tenger csak még menni kellett volna, lehetőleg a jó irányba. Mindenesetre megmutatom milyen kilátás tárult elém így.
És azért azt se felejtsük el, hogy ez a kis kaland majdnem 20 yuanembe fájt, mert a metró kártyát a kilences metró vonalán nem lehet használni. Viszont cserébe végre ellőhetem ezt a képet. Ha nincs kártyád, akkor ilyen kis zsetonokkal nyomulsz.
Ez volt nagyjából a vasárnapom, meg vártam, hogy a 180 liter vízből, amit vettem megdobjanak újra 18 literrel, mert az előzőt elfelejtettem.
Nézzük akkor a szombatot, hátha az izgalmasabb volt. Szombaton úgy döntöttem, hogy elmegyek és megnézem az Aocheng részt. Itt vannak a legmenőbb nyelviskolák és itt van D-mart is, ha az emberre rátörne a vágy némi import áru után. Például van kenyér, csokoládé, meg ilyen szarságok. Mondjuk ezek nagyjából annyiba kerülnek, hogy a félkarom oda kell, hogy adjam érte. Mindenesetre van Kotányi is! Ezenfelül rengeteg étterem és kocsma van itt, mert ugye itt van a külföldiek egy jelentős része az iskolák miatt. Elméletileg. Komolyan mondom én egész héten, ha 5 darab külföldit láttam, akkor sokat mondok! Itt van egyébként az állatkert is, meg két jó nagy park is, szóval biztosan fogok még ide menni és lesz róla anyag. Most csak pár képet csináltam, az íze végett. A legrosszabb élmény az volt, hogy amikor találtam egy autentikusan teát fogyasztó klubbot, akartam jelentkezni tanfolyamra, de nem lehetett, mert egyedül vagyok és vagy 5 ember kéne hozzá. Tehát vagy keresek másik helyet vagy megpróbálom magam beimádkozni itt egy már létező csoportba, amibe beleférek még. Egyébként nyáron tuti nagyon menő lesz az a környék. Sok kiülős hely meg mindenféle van ott. Itt vannak képek hozzá.
A csúcs egyébként persze a hétvégén megint az volt, hogy tök váratlanul megjelentek a főbérlőmék, mert kikötözték a mosógépet kőkeményen. Közben pedig kiderült, hogy a bojlert néha el kéen zárni, mert gyakorlatilag egy komplett kínai család melegvíz készleteit halmoztam fel és így drága az áram! Aztán egyszer majd csak rám robban a sötétség. Persze vettem egy kis műanyag kosarat, hogy legye hova raknom azt az egy darab tálat, amit birtoklok, hogy leszáradjon. Ők meg kedvesen elmagyarázták, hogy ez a kosár bizony a gyümölcsöknek van és nem ennek. Ilyenkor, amikor megbontom a rendszert tiszta hülyének néznek.
Na jó, nagyjából ennyi most a dolog, jövő hétvégén céges bulika lesz valami (állítólag) eszméletlen szép kis kínai faluban. Eléggé várom már, tuti lesz róla poszt viszont így nem lesz jövő hétvégén ilyen fantasztikus felfedező utakra, mint péládul a mai is. Ezért a kikötőnek még várnia kell, mert utána valamikor fel szeretnék menni Pekingbe is a kis barátaimhoz, illetve most már ráállok a belvárosra komolyan!
