Igérem nem lesz ilyen sűrű a termés, mint most, de ha nem írom le a mai napomat, akkor itt pusztuljak meg. Amúgy is holnap munkaszüneti nap lesz, tehát pont van időm írni. 

Induljunk szépen a reggeltől. Ma sikerült elkésnem. Jó kábé 10 percet késtem, de az attól még késés. Ez tulajdonképpen két dolognak volt köszönhető. Az egyik az, hogy képtelen vagyok megszokni, hogy az ajtó zárak másfelé nyitnak és zárnak. Ezért reggelente az ajtó kinyitásával és bezárásával úgy 15 percet vagyok képes elbaszni, ahogy forgatom benne a kulcsot és nem zár be, vagy nem nyit ki. Ez az én kis reggeli mókám. Aztán persze rohantam és gyorsan ott voltam a melóhelyen, de itt jött a második csapda. Még nem kaptam kulcsot az irodához, az épületben pedig két lift van. Én pedig beszálltam a közelebbibe és elindultam. Aztán jött egy aranyos kínai néni, aki megkérdezte hanyadikra megyek, én mondtam neki, hogy a 19-ikre, ő pedig kérdezte, hogy és kulcsom van (igazából ez egy biléta), mert a lift csak azzal működik. Én meg akkor jöttem rá, hogy 10 perce tök értelmetlenül liftezem fel alá. Viszont legalább a néni megdicsérte a kínaimat, amitől tökre boldog voltam. Utána átrohantam a másik lifthez és felmentem az irodához. Igen ám, de ugye nincs kulcsom, szóval írtam gyorsan a brit kollégámnak, hogy engedjem be, de eddigre már el voltam késve alaposan. Az épület egyébként 25-30 emelet magas, majd csinálok képet az irodából csak most még nem akartam, mert hülyén éreztem volna magam tőle. 

Na ekkor elindult a nap. Mint kiderült ma volt a meeting is, ami egyébként minden pénteken esedékes, de a szünet miatt ugye ma volt szükséges megtartani. Volt egy jó hangulatú megbeszélés, de közben felsültem egy kínai telefonnal, az borzasztó érzés volt. Lassan egyébként kell valami eredményt is produkálnom, mert a főnökasszony kedvesen és finoman, de azért erőteljesen presszionál. Ja a meeting végén még elmondta, hogy ez egy családias cég, amikor nincs munka, de a munkát komolyan kell venni, mert az nagyon fontos. Tulajdonképpen pedig három dolog fontos az első a helyes étkezés, de ez ilyen kínai szemmel. Szóval egyél naponta háromszor, de sose sokat, mert az csak eltelít és nem jó. Dolgozz szorgalmasan ez a második és a harmadik, hogy mozogj rendszeresen, mert az kell és egészséges és ha ezeket betartod nincs olyan szülő, aki ne lenne büszke és elégedett és boldog. Aztán még megjegyezte, hogy vágassam le a hajam, mert túl hosszú és rámutatott az egyik kollégára, hogy ő ezt a hajviseletet szereti. A kolléga tök kopasz. Kínai humor as its best. Na, de itt még nem volt vége a dolognak, tulajdonképpen egésznap dolgoztam, mint az állat és kezdek rájönni a lényegre, meg pár dologra, de még mindig nem látom át egészen és van pár dolog, amit nem értek. 

Itt teszek egy rövid kitérőt az étkezéssel kapcsolatban. Ha tényleg úgy eszel, mint a kínaiak, tehát például én reggel hét körül reggelizem 12 és 1 között lemegy az ebéd és utána hatkor vacsora. Szóval, ha tényleg így csinálod, akkor ez így óraműpontossággal működik. Minden étkezés után tökéletesen jól vagy lakva, semmi hiányérzet. Viszont percre pontosan ugyanolyan időközönként éhes vagy. Ennek mindjárt lesz is jelentősége.

Szóval, ha ez még nem lett volna elég, félig leszakadt alattam a szék. Mondjuk szerencsém volt, mert időben észrevettem, hogy valami nem okés és figyelni kéne rá. Aztán még volt ma takarítás is, mert az asztalunkat tisztán kell tartani és ezért a munkaszünet előtt takarítás is van. Közben felhívott akitől a lakást bérlem, hogy ma hozzák a hűtőm. Mondom remek, ötig dolgozom előtte ne hozzák, legyen inkább fél hat. Végül hatban egyeztünk ki. Mire elindultam az irodából szakadt ez a jeges eső, ami borzasztó volt, csak hogy emelje a nap fényét. Aztán félhétkor írtam nekik, hogy hol vannak a hűtővel már? Mondta, hogy még sehol majd félnyolckor jön. Na és itt jön be az evés, hogy eddigre már halál éhes voltam, szóval elrohantam enni. Végre megtaláltam a környék muszlim éttermét és most habzsi-dőzsi van. Nagyon szeretem a konyhájukat. Szóval közben ettem, de még kellett volna vásárolni is, mindegy azt kihagytam végül is, mert idejöttek félre és a hűtő még mindig sehol sem volt. Aztán kiderült, hogy még 20 perc. Na de nem is ez volt a csúcs, hanem az, hogy itt nem a blokkot kell elrakni, hanem a DOBOZT!!! Most képzeljétek el azt, hogy azt a szarrá ázott fos dobozt a néni kiterítette majd elkezdte egy papírtörlővel felitatni!! Utána meg bebaszta az ágyam alá, hogy ezt meg kell tartani. Köszipuszi! Legalább nem látszik kicsit aggódtam, hogy itt hagyja a szoba közepén. Ez is eltartott vagy 9-ig, ezért is ugrottam a vásárlást ma. Brutális nap volt, kell most a szünet, mint egy falat kenyér, de még így is rengeteg dolgom van. Szóval mókás lesz ez én mondom. Ja erről jut eszembe, hogy tökre elszoktam már attól, hogy mindenki engem bámuljon. A gyerekek meg néha felüvöltsenek, hogy waiguoren (külföldi). Amúgy állítólag Tianjin eléggé international city, de én eddig még külföldit csak az irodában láttam, pedig az a város középpontja és két megállóra lakom tőle. Igaz, annyira kínai helyen lakom, hogy ennél kínaibbat talán elképzelni se lehetne. 

Összefoglalva: Mondtam, hogy sokat fogok nyígni, de igazából nagyon élvezem ezt az egészet, a rengeteg ingert és mindent, ami történik. Csak nap végére fáradok le teljesen és érzem úgy, hogy ha még egy kínai mondatot ki kell préselnem magamból, akkor itt vér fog folyni. Na, ennyit a mai napról, tényleg nem fogok ennyit írni.