Sok minden volt az elmúlt napokban, ezért végre megint van miből írni. Főleg szöveg lesz most és köznapi dolgok. Mondanám, hogy mindennapi, de hát még éppenhogy csak két hete leszek itt, hogyan lennének még mindennapi dolgaim? Bár van már pár kialakult rituálé, de azért még messze van ez a napi rutintól. Talán gondolatok köré csoportosítom most a bekezdéseket. Kezdjük mondjuk a szerdai orvosi vizsgálatnál, mert az egy csodálatos dolog volt. Kicsit úgy érzem magam, mint a 13. harcosban, amikor a film elején még nem érti a nyelvet és csak figyel és figyel aztán hirtelen megszólal és mindenki elcsodálkozik rajta. Hihetetlen dolgokat lehet megtudni már csak a megfigyelés által is. Például ezt alkalmazom a kajáknál, hogy mit hogyan esznek és mikor és mivel együtt érdemes. Egyébként eddig még nem csalódtam ebben a taktikában. Ugyanezt alkalmazom a közlekedésben is, mindig felveszek egy kínait, akit lekövetek, mintha az árnyéka lennék, különben az út túloldalára születnem kéne. Ugye a járdáról is leszoktak dudálni az autók, de hát eleve én vagyok a legközveszélyesebb az úton, hát tök kiszámíthatatlanul közlekedem, hát megállok a pirosnál! Ráadásul a járda szélén! Hát teljesen hülye vagyok én? Ők meg nagyjából, amikor a számláló olyan 10 másodpercnél jár, már bent vannak a zebra felénél, mint a baseballban, amikor lopják a távolságot. Szóval én mindig inkább követek valakit. 

Mivel nem fogadták be a Magyarországról hozott papírjaimat, miért tették volna, azért nem lehet pénzt kérni! Szóval mivel így alakult a dolog, el kellett mennem medical checkre. Meg is indultunk szerda reggel, de már ez önmagában véve megérne egy misét. Van egy kolléga B. igazából ő a mindenes és a sofőr is egyben. Lehet mindenesnek fogom ezentúl hívni. Elvileg mindig, mindenhol ő vezet. Viszont indulásnál a vízumügyintéző kollegina azt mondta, hogy ma ő fog vezetni. Be is ült a sofőr ülésbe majd körülbelül 20 percig állítgatta a tükröket, az ülést és mindent. Egy pillanatra itt azért, felmerült bennem, hogy a végén mindannyian a kórházba megyünk, de végül azt mondta, hogy ezt most inkább kihagyja, vezessen a Mindenes és ő majd visszafelé. Oké. Visszafelé ugyanez játszódott le egyébként, mert azt mondta, hogy inkább olyan helyen vezetne, ahol nincsenek sokan. Mondjuk Kínában nem tudom elképzelni, hogy hol lehet ilyen hely. Hozzáteszem, hogy másfél órát autóztunk oda is, és vissza is. Azon agyaltam közben, hogy azért Pekingig tán csak nem megyünk fel emiatt. A kórház egyébként tiszta volt és tüdőröntgent meg vérvételt kellet csinálni. El is indultunk a röntgenre én már vettem elő a telefonjaim, csatoltam az övet, rutinos röntgenes vagyok, erre mondták, hogy nem kell. Menjek csak be úgy, ahogy vagyok. Hát, nem a legizgalmasabb halálnem a röntgen általi, de ha azt mondták, hát legyen. A vérvétel, meg úgy nézett ki, hogy volt egy hely a főbejárattal szemben, ami úgy nézett ki, mint egy iskolai büfé. Kis ablak és mögötte tevékenykedő emberek. Na a párkányra le volt rakva egy párna és, mint a mesében csak az egyik kis kacsómat kellet bedugnom és már is megböktek, mint Dezsőt az ínséges időkben. Utána adtak 2 dabrab fültisztító pálcikát, hogy fogjam a sebre!! Nem azért, de hát ez mi?? Na mindegy hagyjuk is. Holnapra lesz eredménye a vizsgálatnak, mondjuk remélem, hogy minden rendben. Otthon még rendben volt!

 Tulajdonképpen azt (is) szeretem Kínában, hogy mindig meg tud lepni. Mindig van valami apróság, ami megbújik valahol és egészen sokáig nem is tud róla az ember. Aztán hirtelen valakinek eszébe jut és bedobja és tulajdonképpen akkor derül ki, hogy ez élet-halál kérdése volt. Nem emlékszem már melyik nap, de jött a főbérlőm, mert hoztak a mosógép alá egy állványt. Itt elmondanám, hogy nagyon imádom őket, mert tök kedvesek és segítőkészek, de hát azért simán kiadnának több epizódnyi Stan és Pant. Szóval hozták ezt az állványt, ami ugye szükséges is volt, de sejtettem én, hogy ez nem egy öt perces dolog lesz, hanem hosszabb. Bár arra nem számítottam, hogy ilyen sokáig fognak tökölni vele. A lényeg, hogy hoztak a falra ilyen akasztókat is. Na most, körülbelül 20 percet vitatkoztak azon, hogy hova kerüljön az akasztó a falon. Aki hallott már kínaiakat vitatkozni az tudja, hogy normál esetben is ordítanak egymással, de ilyenkor meg aztán pláne! Utána, újabb 20 percet vett igénybe, hogy azt oda fel is helyezzék. Majd a legvégén megszületett ez a mérnöki csoda, ami szintén vagy 20 perc volt. Mutatom: 

 Nem mertem beleszólni, nehogy elrontsak itt valamit. Ez tökéletesen van kitalálva és kibicnek csak kuss a neve. Viszont itt jön az, amit az előbb már előre vetítettem egy kicsit és öcsém kérésére következzék ez a történet. Szóval itt úgy van a dolog, hogy az áramot veszed. Na most ha már itt voltak, megosztották velem azt a felbecsülhetetlen értékű információt, hogyha hirtelen elmenne az áram és rám sötétedne a lakás, ne szarjak be, hanem menjek ki a folyosóra, dugjam be a kártyát, amire az áramot vettem és akkor még egy órányi áramom lesz!! És holnap mehetek venni többet a postára! Hát nem csodálatos? Ráadásul fogalmam sincs, hogy amennyiért vettem az áramot, az meddig lehet elég? Ezért most azt várom, hogy egyszer csak hirtelen sötétbe borul a lakás, mint a falvak, ahol Elios világítás van. Azért örülök, hogy így eszükbe jutott, hogy ezt közöljék. 

Egyébként még arról nem írtam, hogy a metró itt sokkal jobb, mint Pekingben, mert nincsenek annyian, mondjuk ez csak egy 13 milliós kis falu, tehát nem csoda, de akkor is. Mondjuk eddig reggelente nagyot nézett a néni, amikor elvettem az újságot, de mostmár adja magától mindenféle cécó nélkül. Amúgy bevallom, hogy csak nagyvonalakban tudok újságot olvasni, az újságolvasás órán sose figyeltem túlzottan. Ja igen, ide kapcsolódik még az uszoda. Szóval az van, hogy az eléggé zavar, hogy nem tudok az uszodába dezodort vinni, mert ugye a metróra csak úgy lehet felszállni, hogy előtte táska átvilágítás van, meg testtapi ilyen keresővel és dezodort nem lehet felvinni a metróra. Majd megyek busszal és akkor vihetek magammal, csak a metró olyan kényelmes. 

Egyébként a jó hír az, hogy alakul a tematikus kutyás poszt, már van 1-2 elég jó képem kutyákról, de még kevés egy poszthoz. Gondolkodom rajta, hogy holnap elmenjek-e egy francia vs. kínai punk buliba, bár nem ismerek senkit se ugye, de lehet jó móka lenne, csak az a baj, hogy messzebb van és nem fogok odaérni időben, mert korán kezdenek. Majd lehet csak a következőre megyek. Viszont olyan durva programokat tervezek a hétvégére, hogy lehet elmetrózom a tengerig, hogy megnézzem kikötőt, meg ilyenek. Láttam úgy is instán, hogy mindenki a tengerhez mászkált mostanság. 

Akartam még pár random képet felrakni, de nem tudok, szóval ezért most nem lesznek, de majd máskor lesz, me instán úgy is voltak.